A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1958-1959
Gátiné Pásztor Mária: Türr tábornok és a népnevelés
nehéz sorsot vállalnak: de haza akartak térni mindenáron és amíg ezt nem tehették, addig is harcolni akartak hazájuk ellensége, Ausztria ellen. Az olaszok nagy lelkesedéssel, testvéri szeretettel fogadták őket, de a novarrai vereség és az augusztus 6-án megkötött milánói béke egy időre véget vetett minden reménységnek. A békeszerződés amnesztiát biztosított a magyar légió legénységének, ha leteszi a fegyvert és visszatér az osztrák hadseregbe ... „Rendeletet kaptam, — emlékezik vissza Tűri — a légiót feloszlatni és a general-pardont kihirdetni a legénységnek. Olivieri tábornok jelenlétében olvastam fel a cikket, mely után rende- lém, hogy az, ki vissza akar menni, lépjen ki. Egy sem jött ki. Ekkor mondám a tábornoknak: ámbár a kormány szíveskedett nekem az ajánlatot tenni, hogy bármely ezredébe beléphetek rangommal, ezt nekie köszönöm: de el nem fogadhatom, mert én honfitársaimat el nem hagyom. — Azzal a légióhoz fordultam és kijelentém nékiek, hogy e perctül nem vagyunk többé a piemonti király szolgálatában, hanem azért nem szűntünk meg magyar katonának lenni...” És valóban nem szűntek meg magyar katonának lenni és Türr nem adta fel a küzdelmet, holott a zászlók, melyeknek szolgálatába szegődött, egymás után hulltak a porba. Elbukott a bádeni forradalom, hol ezredessé léptették elő —, leleplezték a lombard—velencei konspirációkat, melyeket Mazzini elvei szerint készítettek elő. Meghiúsult a milánói felkelés — és Türr mindenütt szembentalálta magát az elbukott forradalmak nyomában járó bosszúval, a feje felett lebegő halálos ítélettel. Az osztrákok követelték kiadatását és őt sorra kiutasították az európai államok. Nem volt maradása a török hadseregben sem, így lépett végül 1855-ben angol szolgálatba. Mint az angol hadsereg tisztjét küldték ugyanazon év szeptemberében Bukarestbe, mely akkor még semleges területnek számított. Az osztrákok azonban már úgy viselkedtek, mintha a város és az ország egyedüli urai lettek volna. Egy régi tiszttársa feljelentésére Türrt is elfogták és az ország belsejébe szállították. Négy hónapi fogság után hirdették ki előtte az ítéletet: „Türr István, született Baján, Bács megyében, hadnagy, 31 éves, 1849 január 19-én dezertált a császári hadseregből, átment az ellenséghez és ott szolgált, egyik legbuzgóbb támogatója volt a forradalmi propagandának, mely Olaszországot és Magyarországot el akarta szakítani a birodalomtól. Ezzel felségárulást követett el. Ehhez képest összes vagyona elkoboztatik az állam javára, ő pedig kötél általi halálra ítéltetik ...” A hadbíró, aki az ítéletet olvasta, itt szünetet tartott, majd végül közölte, hogy őfelsége a császár „nagylelkűségében” a halálos ítéletet örökös száműzetésre változtatta át. A császári nagylelkűség mögött persze az angol királynő erélyes tiltakozása rejlett, kinek Türr kiszabadulása után azonnal sietett életmentő közbelépését megköszönni. Törvénytelen elfogatása és szerencsés megmenekülése Türre irányította Magyarországon is a figyelmet. Még nagyobb visszhangot keltettek azonban idehaza az 1858—60. évi olasz események. Különös év volt az 1858. esztendő. Az olasz szabadságmozgalmak ekkor újra fellángoltak, az összeesküvő Mazzini, az óvatos-taktikus Gavour (Piemont miniszterelnöke) és a legendás hírű katona, Garibaldi mind egyet akartak: leszámolást Ausztriával. Megígérte segítségét III. Napóleon is, de nem minden haszonlesés nélkül: a szövetség ára Savoya és Nizza Franciaországhoz való csatolása volt. A háború 1859 áprilisában kezdődött és az osztrákok két nagy vereség — Magneta és Solferino után gyorsan békét kötöttek. III. Napóleon megkapta Savoyát és Nizzát, Viktor Emá- nuel Lombardiát Milánóval, de Velence Ausztria birtokában maradt és az egységes Olaszország ügye újra lekerült a napirendről. A váratlan békekötés — mely III. Napóleon árulása miatt következett be — megdöbbentette az olaszokat. Garibaldi a hegyekbe vonult, Gavour lemondott. De a magyar emigránsok legszebb álmaikat látták szétrombolva, őket sújtotta legjobban a háború befejezése. A háború alatt ugyanis kialakult egy széleskörű emigrációs mozgalom, a világban szerte kóborló magyarok egymás után léptek be az olasz hadseregbe és mind azt remélték, hogy olasz segítséggel, francia pártfogással indulhatnak majd haza, az ország felszabadítására. Türr is Garibaldi seregébe állt, mellette harcolt és haláláig leghívebb emberei közé tartozott. Súlyosan meg is sebesült Bresciá- nál, mely alkalommal Garibaldi a következő levelet írta neki: 178
