A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1958-1959
Gátiné Pásztor Mária: Türr tábornok és a népnevelés
„Igen kedves barátom! Magyar vér ömlött Rábáért, s az a testvériség, mely a jövőben a két népet kell, hogy egybekapcsolja, kiállotta a próbát. És kellett, hogy ez a vér az Ön vére lett légyen — egY hősnek vére. így egy darabig meg leszek fosztva egy bátor fegyvertársamtól és barátomtól, de remélem, hogy mielőbb viszontlátom oldalam mellett. .. Az Ön Garibaldija” A békekötés teremtette helyzet azonban nem bizonyult tartósnak. Sziciliában parasztfelkelés tört ki, s Garibaldi — nem törődve fegyverszünettel, megállapodással, királyi segítséggel vagy tiltakozással — sereget toborzott és ezer vörösinges katonájával 1860 május 11-én kikötött Marsalában. Ebben a páratlan diadalmenetté változott hadi eseményben különleges szerep jutott Türr- пек. Tevékenységét, hősiességét ezekben az években sokan megírták. Ódákat szereztek hozzá, Dumas regényében Garibaldival együtt szerepelteti, itthon népdalok zengik nevét. A legtisztább képet azonban ő adta saját magáról „A marsalai ezer” című tömör, rövid kis írásában. „Midőn Garibaldi tábornok véleményemet kéré ki a siciliai expedíció felől, nem ismervén Sicilia belső viszonyait, nem felelheték neki egyebet, mint azt, hogy ha az indulás meghatároztatik, vele megyek én is. Már háromszor került az indulás szőnyegre, és mindannyiszor ingadozott, míg végre Crispi egy számokban szerkesztett sürgönnyel megérkezék (dicséretére legyen mondva, e sürgöny saját gyártmánya volt). E sürgöny azon biztos hírt hozá, hogy Sziciliában forradalom működik, mire a tábornok ezt mondá: segítségükre kell sietnünk . . . így lön határozattá az expedíció. A csónakosoknak vagy tudatlansága, vagy rossz akarata volt oka, hogy a hajóraszállás órájában a tölténnyel terhelt csolnakok hiányzottak, s ez okból kénytelenek valánk Talamone-nál megállni. Itt, mielőtt partra szállottunk volna, Garibaldi felölté tábornoki egyenruháját, s így mentünk a talamonei kis erőd megvizsgálására. De itt csak igen kevés puskatöltést és egy Colombrina- ágyút leltünk, kénytelenek valánk tehát Orbitellóban keresni lőfelszerelést... Néhány tiszt habozott odamenni s ekkor a tábornok így szólt hozzám: „Kedves barátom, kérem szedje össze egész diplomatikai tudományát, és szerezzen nekünk municziót Orbitellóban- az ön küldetésének sikerétől függ vállalatunk sorsa.” És Türr szekérre ült és rábeszéléssel, meg egy kis csellel rávette Giorgini parancsnokot a kért lőszerek kiadására. A feladat nem volt veszélytelen — ezért nem vállalta más — ha a marsalai partraszállás nem sikerül, Türr börtönbe került volna. így azonban Garibaldi különösen hálás volt neki, május 29-én kelt rendeletében megbízta a haderők felügyeletével és tábornokká nevezte ki. Augusztusra Garibaldi már huszonötezer felkelő vezére volt és ezzel a sereggel felszabadította Dél-Olaszországot. Nápoly elfoglalása után egész Dél-Olaszország diktátora lett és Türrt kinevezte Nápoly kormányzójává ... ... És most el kell hagynunk az érdekes, szövevényes hadi és diplomáciai eseményeket. Türr életére döntő befolyást csak eddig gyakoroltak. Ami ezután következik: a Magyar Nemzeti Igazgatóság megalakulása, az egységes Olaszország elismertetése (Róma kivételével), III. Napóleon és Bismarck diplomáciai sakkhúzásai — már mind a kiábrándulás útját készítik elő. A Magyar Nemzeti Igazgatóság (Kossuth Lajos, Teleki László, Klapka György) és a magyar légió közkatonái egyaránt az Ausztriával történő végső leszámolásban bíztak — ki tudja, hányadszor? Az európai politikai helyzet mérlege azonban napról napra mást mutatott. A magyar légióra, egy magyarországi betörés tervével való fenyegetésre egyszer szükség volt, máskor nem. A Kossuthnak, Türrnek tett ígéreteket egyedül csak Garibaldi vette komolyan, de III. Napóleon és Viktor Emánuel őt is félreállították, mikor a „vén forradalmár” következetessége már kellemetlenné kezdett válni. A magyar emigráció vezetői — elsősorban Kossuth és Pulszky — érezték is az ígéretek bizonytalanságát. De megragadtak minden lehetőséget, megpróbáltak minden szövetséget^ csakhogy fegyverhez és katonai segítséghez jussanak. Türr utoljára 1866 szeptemberében, a poroszosztrák háború idején vett részt az emigránsok tevékenységében. A dunai fejedelemségekbe— Belgrádba, Bukarestbe küldték, hogy ott előkészítsen egy esetleges betörést Magyarországra.. 12* - 26 179
