A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1958-1959
Gátiné Pásztor Mária: Türr tábornok és a népnevelés
„És nemsokára parancs jött: Temesvárra masírozni. Pestről elinduláskor esni kezdett az eső, mint szokás, ha a katona masírozik. Nagy bajjal érkeztünk a stációba fáradtan. Alig kezdtem magam pihenő helyzetbe tenni, mikor egy káplár bejött a házba kurta rendelettel: menjenek kentek az őrmester szállására strázsára. Szomorú képpel oda kullogtunk; ott egy Gefreiter reám mutat, mint 1. numerus és a paraszt félszer alá vezet; két nagy ládára mutat, mely a transport jószága: azt őrizzem; a fegyvert mellém tettem. Csak szuronnyal sétálgattam, amihez nagy kedvem nem volt, mert fáradt voltam ... De az eső és által ázott ruhám hidegsége miatt nolens volens sétálgatni kellett.. .” Az első őrszolgálat, a nehéz masírozások azonban nem vették el kedvét a katonaélettől. Barátkozott a „vén” katonákkal, s azok a kocsma asztal mellett mesélgették neki a francia háborút, borral rajzolgatva a csata állását, sűrű ökölcsapással mutatva, hol állott a „nagy Napóleon”! Csakhamar jobb sorba is került. Őrszolgálat helyett az ezredirodán végzett írnoki teendőket, fegyver-tisztításban és egyéb nehéz munkánál pedig öreg barátai segítették, kiket írni-olvasni tanított, vagy haza küldött üzeneteiket rótta helyettük papirosra... így érte az 1848-as esztendő Lombardiában, ahol Radetzky vezérsége alatt 12 000 főnyi osztrák sereg próbálta fenntartani az osztrák uralmat. „Itália sohasem lehet más, mint földrajzi fogalom” — intézte el Metternich kancellár fölényesen a „Unita Itália” híveit még 1847-ben is, de 1848 elején már végigsöpört a forradalom szele egész Itálián. Milánó, Palermo, Pádua, Vicenza utcáin folytak a harcok és Velencében 1848 március 18-án kikiáltották a köztársaságot... Azután még pár hét és az osztrák hadsereghez is eljutott a pesti március 15-i események híre ... Nyugtalanság futott végig a magyar katonák sorai között, zavar, bizonytalanság, mindent elsöprő szabadságvágy lett úrrá a csapatokon ... „Végre megjött az 1848 ... — írja Türr. — A 18. március Majlandban ért engem is. Öt napig dühös verekedés volt az olaszokkal, de végre el kellett hagynunk a várost és Veronába visszavonulni... Hazulról semmi hír... Hadnaggyá is tettek, de azért semmi kedvem nem volt... Az embereink szökdösni kezdtek. Én 17. januárius 1849. a Bufaloza híd- jánál voltam előőrsön a Ticino folyamánál. A másik részen Piemonti strázsák voltak. Fegyver- szünet lévén, a híd közepénél összejöttem a piemonti tisztekkel. . . Ezek amint megtudták, hogy magyar ember vagyok, egy csomó nyomtatványt adtak a kezembe ...” Ezek a nyomtatványok Kossuth felhívását tartalmazták. Kossuth felhívta az osztrák seregben szolgáló magyarokat, hogy hagyják ott az osztrák csapatokat, akik az olasz forradalmárok, a magyarok természetes szövetségesei ellen harcolnak. A kiáltvány Teleki László és Splényi Lajos báró, a turini magyar ügyvivő útján jutott el a piemonti kormányhoz, mely azután szíves-örömest juttatta el a proklamációkat a harctérre. A kiáltvány megingatta Türrt. Ügy érezte, kötelessége elhagyni hazája elnyomóinak zászlaját és beállni azok közé, akik a szabadságért küzdenek. És ha már átáll a piemonti hadsereghez, szabaddá válik az út hazafelé is. A piemonti tisztek bíztatták, használja ki az alkalmat (őrszolgálatban volt) és menjen át azonnal hozzájuk. Nem ezt tette. Megvárta a felváltást, visszatért szállására, felolvasta bajtársainak a haza-hívó üzenetet. Megbeszélte velük, hogy ha sikerül átjutnia, hajót küld a szintén szökni akaró közlegényekért. „Másnap, január 19-én az előőrséghez mentem, melynek Schwartz hadnagy volt a parancsnoka. Felmutattam neki a parancsot, melyben meghagyták nekem, hogy kutassam át a terepet a buffalórai híd és Magneta között. Kijelentettem neki, hogy csak úgy szerezhetek tiszta fogalmat a terepről, melyet egy osztályunk megszállani szándékozott, ha átmegyek a hídon. Nem volt semmi ellenvetése.” Hamisított paranccsal, dezertőrként hagyta el tehát Türr István hadnagy az osztrák hadsereget, melybe tizenötéves korában oly lelkesedéssel állt be. Ezért a tettéért távollétében halálra ítélték —, a piemonti herceg pedig kapitánnyá nevezte ki és később a magyar légió parancsnokságát bízta rá. 1849 március 1-én a Marengo síkján esküdött fel a nemzeti zászlóra és Szent István nevére az első itáliai magyar légió. Akik sorai közé álltak, mind számoltak az üldöztetéssel, tudták, hogy 12 Évkönyv — 6 177
