A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1958-1959
Bikácsi Lászlóné: Gyermekkönyvtáraink néhány problémája
be. A közvéleménykutató íveken 40 könyvtár közül csupán 2 utal hasonló konkrét esetre, ezek közül is csak 1 nevezi meg az iskolát és pedagógust, a másik pedig általánosságokra hivatkozik. A felsorolt 256 eset aránya azonban magától is beszél. Az iskolai könyvtárak erőteljesebb fejlesztése természetesen befolyásolhatja gyermekkönyvtáraink létszámalakulását. Az iskolai könyvtárak legfontosabb feladata véleményünk szerint a kötelező és ajánlott irodalom szolgáltatása, amely tekintetében a gyermekrészlegek hiányos könyvanyaggal rendelkeznek és még 10—12 példányos ellátottság mellett sem tudják kielégíteni az adott oktatási időszakban olvasóik igényeit. Meg kell tehát találni a módját annak, hogy az iskolai és közművelődési könyvtárak feladataikat koordinálják és ezáltal gyermekeik jobb könyvellátását biztosítsák. II. Gondok és feladatok Gondunk és feladatunk, hogy a jelenlegi gyermekrészlegeinket nevelőmunkájuk végzésében megerősítsük. Meg kell állapítanunk azokat a legfontosabb feladatokat, melyeket a gyermek- könyvtárak színvonalasabbá tétele érdekében tennünk kell. 1. Elsőrendű feladat a gyermekkönyvtár nevelőmunkájának megerősítése. Ennél a problémánál elkerülhetetlen, hogy a gyermekkönyvtáros személyével ne foglalkozzunk. A gyermek- könyvtár rendkívül fontos nevelő szerepéből folyik, hogy a gyermekkönyvtáros politikailag érett, hivatását érző és feltétlenül pedagógiai képzettséggel rendelkező egyén legyen. Csak az ilyen ember biztosíthatja a serdülő fiatal ideológiai és erkölcsi nevelését, valamint irodalmi ízlésének fejlesztését. Ugyanakkor a gyermekolvasók fegyelemre, könyvvédelemre való nevelése nem történhet csupán adminisztratív eszközökkel, felszólításokkal, perlési és késedelmi díjak, térítési összegek fizettetésével. Csak a pedagógiailag képzett könyvtáros képes arra, hogy olvasóit közösségi szellemben, a társadalmi tulajdon védelmére, az irodalom és könyv szeretetére, megbecsülésére nevelje. A gyermekkönyvtárostól rendkívül sokrétű feladatok elvégzését, politikai és irodalmi érettséget, magasszínvonalú pedagógiai munkát kívánunk, természetes tehát, hogyha ilyen felkészültségű egyéneket szeretnénk beállítani a hálózat gyermekrészlegeibe, vonzóbbá kellene tennünk számukra ezt a munkát. Meg kell teremteni a gyermekrészlegek jó munkájához szükséges feltételeket és meg kell szereznünk a gyermekkönyvtári munka jobb megbecsülését. Általános tapasztalat az, hogy a gyermekkönyvtári munkát egyes kerületi könyvtárakban még mindig nem tartják egyenrangúnak a felnőttekkel végzett könyvtári munkával, holott az irodalmi művelődés első lépcsőfokait járó gyermek és a serdülő differenciált nevelése sokkal körültekintőbb, sokkal nehezebb feladat, mint az érett, sok esetben már kiformált jellemű felnőttekkel való bánásmód. A gyermekkönyvtári munka megbecsülése veti fel a gyermekkönyvtári munkanormák vizsgálatát is. Könyvtárosaink általában elismerték és jónak találták a könyvállomány fejlesztésére előirányzott összeg gyermekkönyvtári célra való megszabását és ugyanígy helyeselték azt a javaslatot, hogy a gyermekolvasók létszámához viszonyítva állapítsuk meg a rájuk fordítandó munkaidő normáját is. Ezzel a kérdéssel azonban, úgy érezzük, az Országos Könyvtárügyi Tanácsnak általánosságban foglalkoznia kell és a kialakított munkanormákat hálózatunknak el kell fogadnia. A gyermekkönyvtári munka jobb megbecsülése azonban nemcsak külső tényezőktől függ. Maguknak a gyermekkönyvtári dolgozóknak kell kiharcolni a munka igényesebbé tételével, képzettségük állandó fejlesztésével. Az 1957—58-ban az országban első s az Országos Könyvtárügyi Tanács és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár rendezésében lefolyt gyermekkönyvtárosi tanfolyam már a fenti célokat szolgálta. A gyermekkönyvtáros személyének kérdésénél, illetőleg a gyermekkönyvtári munka megbecsülésénél vetődik fel az a szintén nem mellékes szempont is, hogy anyagiakban is kifejezésre kell juttatnunk az önálló gyermekrészlegekben dolgozók fokozottabb megbecsülését. 2. Erősebb kapcsolatot kell teremteni a rohamosan fejlődő iskolai könyvtárakkal, a pedagógusokkal és szülőkkel. Kívánatos, hogy a gyermekkönyvtári dolgozók a kerületi iskolák szülői munkaközösségeibe épüljenek be, hogy kölcsönösen érezzék egymás segítségét. Ugyanakkor a 173
