A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1958-1959
Bikácsi Lászlóné: Gyermekkönyvtáraink néhány problémája
GYERMEKKÖNYVTÁRAINK NÉHÁNY PROBLÉMÁJA* A gyermekkönyvtárak szerepe a szocialista társadalomban természetszerűleg megnőtt, a gyermekek erkölcsi és világnézeti iskolánkívüli nevelése, irodalmi ízlésük, műveltségük fejlesztése, a közművelődési könyvtár egyik legfontosabb feladata. A közművelődési könyvtárhálózaton belül megteremteni a gyermekkönyvtár funkciója teljesítéséhez szükséges feltételeket minden könyvtári dolgozó számára elsőrendű kötelesség. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár úttörő munkát végzett a hazai gyermekkönyvtárak létrehozásának területén. A Szabó Ervin által alapított első, Almássy téri gyermekrészlegtől (2. sz. fiók 1913.) az 1959-ben már hálózattá kiépült 27 gyermekrészlegig hosszú, küzdelmes évek teltek el, melyek különösen a felszabadulás után hoztak jelentős változást a gyermekolvasókkal való törődés, foglalkozás területén. Ezeknek az éveknek gyermekkönyvtári története azonban hosszabb tanulmányt igényel, ezért részletesen ebben a dolgozatban a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár gyermek- könyvtárai születésével, fejlődésével nem kívánunk foglalkozni. Csupán néhány, és különösen az utóbbi években gondot okozó problémát szeretnénk vázolni. A felszabadulás után megnyitott kerületi könyvtárak igyekeztek a gyermekolvasóknak külön szobát vagy legalább külön kölcsönzési lehetőséget biztosítani. Jelenleg mind a negyven kerületi könyvtár foglalkozik gyermekolvasókkal, számottevő gyermekkönyvanyaggal rendelkezik, és külön helyiségben, illetőleg részlegben huszonhét fővárosi könyvtár várja a gyermekeket. A tudásra, könyvre vágyó gyermekek jelentős helyet foglalnak el az olvasók létszámában. Különösen a perem- kerületek munkás- és parasztlakta vidékein tűnik ki a gyermekolvasók magas aránya a belső kerületekkel szemben. Az olvasók arányának százalékos vizsgálata mutatja, hogy Budapest felnőtt lakosságának mintegy 6 százaléka, 6—14 éves korú gyermeklakosságának pedig 16 százaléka olvas a kerületi közművelődési könyvtárakban. A fővárosi könyvtárhálózat olvasólétszámának 25—30 százaléka volt 14 éven aluli gyermek. Ez a százalékarány — mivel a felnőtt lakosság kisebb mértékben volt bekapcsolva az olvasótáborba — az egészséges fejlődés következményeképpen 25 százalék körül állapodott meg. (1958-ban 25,2 százalék volt a gyermekolvasók aránya az összes olvasókhoz viszonyítva.) Felvetődik azonban a kérdés, hogy ezt a százalékarányt jelenlegi könyvállománybeli és személyzeti viszonyaink között megtarthatjuk-e, megfelelő elhelyezést és könyvellátottságot tudunk-e biztosítani gyermekolvasóink számára. Fejlődő könyvtárügyünk érdeke, hogy a gyermekkönyvtárügy területén minden rezdülést, az eredmények és hibák valamennyi összetevőjét vizsgálódás tárgyává tegyük. I. A gyermekolvasók létszámhullámzásának okai Általános tapasztalat az, hogy az utóbbi években a városokban a gyermekolvasók aránya a könyvtárak összes olvasóinak létszámához viszonyítva csökkent, ugyanakkor a falusi könyvtárak, valamint a budapesti peremkerületi könyvtárak gyermekolvasóinak arányszáma — kisebb hullámzástól eltekintve — állandósult, vagy erősen megnövekedett. Budapesti viszonylatban * A tanulmány 1959 január havában készült 165
