A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1958-1959
Bikácsi Lászlóné: Gyermekkönyvtáraink néhány problémája
például 1955-ben az összes olvasók 27 százaléka 14 éven aluli, 1957-ben 26,2 százalék, és 1958- ban 25,2%. Abszolút számokban véve, 1957 olvasólétszáma csaknem azonos 1958 gyermekolvasóinak létszámával. Pl. : I. negyedév II. III. IV. 1957 21 573 24 133 26 256 29 496 1958 22 308 24 552 26 017 29 652 A gyermekolvasók létszámhullámzásának, egyes könyvtárakban létszámcsökkenésének, másutt arányuk megnövekedésének okait kutatva (azon a nyilvánvaló összefüggésen kívül, hogy a könyvtárak gyermekkönyvanyaga nem tudott lépést tartani az olvasók igényeivel — 25% olvasó és csak 15% könyv! maga is kiáltó figyelmeztetés) több — a gyermekkönyvtári dolgozók számára tartott tapasztalatcsere értekezletén felmerült a probléma, hogy vajon egyes könyvtárak gyermekolvasóinak száma a felnőttek arányához képest miért alacsony (20% körül mozog), míg helyenként (pl. Budafok, Soroksár, Rákoscsaba) 35—50%. A könyvtárosok egy része a reális okokon kívül (személyzet- és könyvhiány, helyiségprobléma) — különösen azok, ahol a gyermekolvasók arány- száma visszaesett — abban keresték a magyarázatot, hogy a pedagógusok a több tanulásra hivatkozással, illetőleg az iskolai könyvtár fokozottabb igénybevétele érdekében megtiltják növendékeiknek a közművelődési könyvtár látogatását. Ezt az eléggé egyöntetűen hangoztatott s mégis számunkra irreálisnak tűnő feltételezést hálózati viszonylatban kívántuk megvizsgálni. Elismerjük, szórványosan előfordulhatnak hasonló esetek, azonban tapasztalatunk szerint a gyakorlatban a gyermekolvasók létszámhullámzásának többféle összetevője van. Az összetevők vizsgálata, a leggyakoribb okok lehetőséghez képest kiküszöbölése osztályunk egyik fontos feladata. A vizsgálat módszere. A vizsgálat módszere kérdőíves volt. A kérdések többek között az olvasólétszámra, a könyvállományra, a ki nem elégített kérésekre, a szerzeményezés és olvasók száma összefüggésének arányára, a csoportos foglalkozások mennyiségi és minőségi tételeire, az olvasók távolmaradásának okára stb. stb. tértek ki. Az összetevők vizsgálata, a konkrét esetekre való támaszkodás útján nyerhettünk csak választ az olvasólétszámmal, illetőleg a gyermekolvasók arányos fejlesztésével kapcsolatos problémáinkra. Hangsúlyoznunk kell ezt a szót, arányos fejlesztés, ti. a gyermekolvasók arányának általános növelése azért nem volna egészséges, mert egyes könyvtárakban éppen a felnőtt olvasók hiánya okozza a magas gyermekolvasó arányt, míg másutt a megfelelő létszámú felnőtt olvasók mellett is kiemelkedő magas a 6—14 éves olvasók aránya. Tehát a könyvtárak egyenkénti vizsgálata döntheti csak el, hol van szükség az arányok rendezésére. Figyelembe kell vennünk a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 1958-ban kiadott jelentését: ,,A felnőtt olvasók arányainak emelkedése — miközben a gyermekolvasók abszolút számokban emelkednek — egyébként egészséges fejlődés eredménye, hiszen a felnőtt olvasók aránya a főváros 14 éven felüli lakosságához képest (16% gyermek és csak 6,7% az összarány !) alacsonyabb, mint a gyermekolvasóké.” (Lásd: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 1958. évi jelentése 52. old.) Ennél az összehasonlításnál nem kerülhető el a könyvállomány aránytalanságára való felfigyelés. Az összes könyvanyag 85 százaléka a felnőtt olvasókat szolgálja s csak 15% áll a gyermekolvasók rendelkezésére. A könyvállomány és olvasólétszám arányainak összefüggése azonban az egyes könyvtárak vizsgálatánál törvényszerűen is megmutatkozik. Nézzük tehát a vizsgált kérdéseket sorrendben: 1. A könyvállomány és az olvasólétszám összefüggése A könyvállomány nagysága, fejlesztése jelentős tényezője a gyermekolvasók létszámalakulásának. Tapasztalatunk az, hogy ahol a könyvállomány az egész állomány 10 százalékát sem éri el, ott a gyermekolvasók létszáma az összes olvasókhoz viszonyítva erősen lemarad (20% alatt). Pl.: könyvanyag gyermekolvasó a Vadász utcai könyvtárban 7% 16 % a Karinthy Frigyes úti könyvtárban 9% 18 % a Gutenberg téri könyvtárban 9% 19,6% 166
