A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1958-1959
Dobos Piroska: Az igénykutatás problémái és módszerei a közművelődési könyvtárakban
leti könyvtáros ehhez hasonlóan, a munka tartalmi elemzésére törekedne s illetékesek biztosítanák, hogy az elemzések rendszeresen nyilvánosságra kerüljenek. Mindezek a módszerek az olvasói igények általános kutatására szolgáltak, bár egyiket-másikat kisebb-nagyobb erőfeszítések árán az egyéni igények megismerésére és ilyen módon az olvasók egyéni irányítása eszközének is felhasználhatnánk. Pl. a gyakori előjegyzések esetében egy-egy olvasó érdeklődési köre feltárulhat a könyvtáros előtt, s az előjegyzési lapok ilyen egyenkénti tanulmányozása hasznos lehet. Az egyes olvasó igényére következtetni lehet valamennyire a könyvkártyákon szereplő azonos jelzésekből is. Azaz a könyvtáros megfigyelheti, hogy bizonyos könyveket ugyanazok az olvasók kölcsönözték, s ebből vonhatja le az illető olvasók igényeire vonatkozó következtetéseit. E módszer alkalmazását jelentette ez évben a Tanácsköztársaság témájával foglalkozó művek különleges figyelése néhány könyvtárban. Ennek segítségével nemcsak azt állapítottuk meg, hogy a műveket hányán olvasták, hanem azt is, milyen foglalkozásúak voltak olvasóink. Pl. Illés Béla: Ég a Tisza c. könyvét 22 könyvtárban figyelték. A meglevő 80 példány 211 esetben került kölcsönzésre, 69 munkásnál, 7 ipari tanulónál, 2 pedagógusnál, 29 tanulónál, 7 értelmiséginél, 23 háztartásbelinél, 17 nyugdíjasnál és 31 egyéb foglalkozásúnál. Mesterházi: Pár lépés a határ c. könyvét 20 könyvtárban figyelték, 62 példányt 367 olvasó kölcsönözte, közöttük 81 munkás, 25 ipari tanuló, 13 pedagógus, 32 tanuló, 7 értelmiségi, 43 háztartásbeli, 21 nyugdíjas, 43 egyéb foglalkozású, 2 egyetemi hallgató. E módszer remélhetőleg igen jó, de még ki nem próbált továbbfejlesztése a 18. és 21. sz. könyvtárak vezetőinek közös újítása, amivel a kölcsönző olvasó kor, nem és foglalkozás közös számmal való jelölése útján az egyes könyvek iránti érdeklődőkről még részletesebb képet kaphatnak. 6. Lehetne elvben a már ismertetett kérdőíves módszerrel is az egyéni ízlést, igényt megállapítani. Ha ezek nem más célt szolgálnának, ti. az általános igény kutatását. Név nélkül az igény- kutatás személytelenségét biztosítva azonban elvész a lehetőség egyéni igények kutatására. Erre csak egyéni törzslapok, illetve elemző lapok, füzetek alkalmasak. E módszerről már évek óta tudjuk, hogy jól bevált a Szovjetunióban, sőt 1952-es év 3. sz. Könyvbarátjában Kéki Béla teljes részletességgel és világosan beszámol arról, hogyan lehet felhasználni az olvasók törzslapját a könyvtári munkában. Ennek ellenére ezen a területen úgyszólván semmit sem mentünk előre. Igaz, ez a legmunkaigényesebb területe a könyvtárnak és ha kevés vagy nem kielégítő a könyvtárosok száma, illetve felkészültsége, nyilvánvalóan ez a munka marad el. Az olvasóval való egyéni foglalkozás, igényeinek tanulmányozása, kielégítése és fejlesztése s mindennek — mint elengedhetetlen feltétel — rögzítése nélkül ui. a könyvtár még „jól elboldogul”. Leltározni, katalógust készíteni, kiállítást csinálni és természetesen kölcsönözni is kell, ezek a munkák ellenőrizhetők, ezek nélkül a könyvtárban megáll az élet. De az olvasókkal való foglalkozást nem lehet elienőrizni, úgyszólván senki nem kérte még tőlünk számon a munka e területét. Most, amikor a tömegek ízlésének, műveltségének, erkölcsi és politikai arculatának formálásához a könyvtár részéről jelentős hozzájárulást vár a párt, nem lehet e kérdésről nem szólni és nem lehet nem törekedni a megoldásra. Az egyéni törzslapok felfektetéséhez igen jó segítőeszköz lehetne a kérdőív és lehetne azon gondolkodni, hogy azok számára, akiknek a törzslap vezetése feltétlenül szükséges (fiatal munkások, ipari tanulók, fiatal pedagógusok stb.) kérdőívek kiállíttatásával kezdjék meg ezt a munkát. 7. Az egyéni igényt és annak kielégítését vizsgálják egyes könyvtárainkban az ún. ,,Minden nap csak egyet !” akció keretében. Ez abból a szükségszerűségből született, hogy a könyvtárosok nem tudnak minden nap minden olvasóval foglalkozni s ezért naponta egy olvasóval hosszabban elbeszélgetnek igényeiről s ezeket külön feljegyzik. Majd a munka végeztével ellenőrzik, hogy az igénynek milyen mértékben felelt meg a kiválasztott és el\ itt könyv, illetve ha eltér az igénytől, helyes irányba tér-e el. E célból a statisztika készítésénél felírják arra a feljegyzésre, amin előbb az igényeket jelölték meg, a kikölcsönzött könyvek szerzőit, címeit és az olvasó nemét, korát 141
