A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1956-1957
A könyvtár gyarapodásában sincs hiány. 1896 nagy eseménye, hogy az Országos Magyar Iskola egyesület révén Barsi József 836 kötetnyi hagyatékát megkapja a B. K. E. A millen- neumi kiállításról pedig 4 díszes könyvszekrényt vásárolnak kedvezményes áron. Rendes tagjaik száma ekkor már 256, kiknek a könyvtár ingyenes használata mellett (nem tagok negyedévenként 50 kr-t fizetnek.) kedvezményes színház- hangverseny- és múzeumlátogatási jegyeket is biztosítanak. Sőt jutányos áron járhatnak a könyvtár lelkes pártfogói az állatkertbe és az „Ős Budavára” mulatóhelyre is. Minden évben megrendezik az egyesület bálját, a felülfizetők névsorát azután közzéteszik az évi jelentésekben. Közöttük találjuk 1896-ban Mechwart Andrást is. (48 Ft-tal, ez a legnagyobb összeg.) Ugyanebben az évben jelenti Jurányi Győző könyvtáros, hogy a könyvtár rendezését „kettőzött erővel... a modern igényeknek megfelelőleg” befejeznie sikerült. Szakrendszerük az egyetemi könyvtár mintájára készülhetett, jelölésül az ábécé nagy- és kisbeűit használják, egyéni csoportosításban. Az A. csoport általában vallási dolgokat tartalmaz (bibliai történet, egyház- és egyházirodalomtörténet, szertartástan, hit- és erkölcstan) a B. nevelés- és oktatástan, tankönyvek, tanügy és tanügytörténet, C. bölcsészet, szépészet és művészet, D. magyar és idegen irodalmak, latin és görög írók, összehasonlító és újabbkori nyelvészet stb., E. jogtudomány, gazdaságtan, F. történelem, irodalomtörténet, (de ezekből a D. a csoportnál is találunk) földrajz, G. orvostudomány, H természetrajz, mennyiségtan, J. állattenyésztés, mezőgazdaságtan és végül K. könyvészet, név és címtárak stb. Külön L. csoport alatt tartják a hazai és külföldi folyóiratokat. Jurányi Győző előkészíti a könyvtár címjegyzékét is, a népkönyvtáré 1893-tól évenként jelenik meg, a szakkönyvtáré azonban csak 1898-Ъап, a fenti elvek szerint csoportosítva. 1898-ban azonban más nagy szerencse is éri a könyvtárat: az „I. kerületi polgári kör” feloszlását határozván el, kb 10 000 kötetből álló könyvtárát а В. К. E. rendelkezésére bocsájtotta, azzal a kikötéssel, hogy ebből az anyagból az I. kerületi Krisztinavárosban népkönyvtárat állítsanak. A következő esztendők ezután egyre nagyobb fejlődést hoznak, 1899—1910 között van а В. К. E. működésének fénypontja. 1898 végén helyezi az egyesület gyűjteményeit állami felügyelet alá, (Magyar Minerva IV. évf. 200 p.) ez időtől kezdve a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége támogatja és ellenőrzi őket. Az 1899 évi okt. 12-i tanácsi határozat végre kiutalja új helyiségüket a Budai Vigadóban. 1902-re már nemcsak a központi szak- hanem a népkönyvtár is ide költözik, az I. emeleten részükre átalakított terembe. Berendezésüket — mennyezetig érő könyvespolcok, íróasztalok, irattári, kézikönyvtári és katalógus szekrények — teljes egészében a minisztérium csináltatja. Összesen 6200 koronát fordítanak a berendezésre, melyet öt esztendei részletekben törlesz- tenek Thék Endre asztalosnál. Ekkor már évenként 2 300 korona segélyt kapnak könyv- beszerzésre, a szak- és népkönyvtár részére. A segély feltétele, hogy a könyveket a Múz. és Könyvt. Orsz. Felügyelősége által kiadott ajánló katalógus alapján szerezzék be. A Felügyelőség általában mindig támogatja az egyesületet, élénk levelezés is folyik közöttük. Gyakran küldenek ajándékba fontos szakkönyveket, vagy felhívják a figyelmet egy-egy megrendelendő műre. (Főv. levéltár aktái.) Az 1903. évi jelentés önérzetes hangon összegezi az elért eredményeket.: „Minden intézmény oly mérvben érdemes támogatásra, amily mérvben rendeltetésének, kitűzött feladatának megfelelni képes. Bátran elmondhatjuk, hogy a Budapesti Könyvtár Egyesület méltán megérdemli a társadalom és különösen tagjainak támogatását, mert az egyesület, mely aránylag rövid idő alatt ennyire kifejlődhetett, már ezen fejlődésével igazolta azt, hogy intézményei által közszükséglet nyer kielégítést. Különösen áll ez, ha tekintetbe vesszük Budapest székesfőváros jobbparti részének sajátságos viszonyait. Mert míg a balparti rész számos és nehézség nélkül hozzáférhető könyvtárral rendelkezik, addig a budai oldalon egyesületünk könyvtáraink kívül a délutáni és esti órákban egyetlen nyilvános könyvtár sem áll a közönség rendelkezésére.”. . . 89
