A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1956-1957

„Örömmel jelentjük, hogy központi könyvtárunk könyvtári rendezése teljes befejezést nyert. Nem kicsinylendő eredmény ez, ha tekintetbe vesszük, hogy az 1901 évben történt átköltözködésünk alkalmával, a jelenleg mintegy 14 744 kötetből álló könyvtár, csak részben feldolgozott állapotban került az új, jelenlegi helyiségünkbe.”

1694-ben létesítik az első két könyvállomást: az I. számú katonai könyvtárat a II. ker.-i Fő utcai Nyúl laktanyában és a II. számú katonai könyvtárat a Pálffy téri Radetzky laktanyában. Mindkettő 102 müvet tartalmaz 126 kötetben. 1905-ben helyezik el a III. sz. katonai könyvtárat a „cs. és kir. 17. számú katonai kórház” használatára. Végül 1908-ban még két új könyvtárat nyitnak, az egyik a közel tíz éve tervezett krisztinavárosi népkönyvtár az I. kerületi Koronaőr utcai polgári leányiskolában, a másik a Székesfővárosi Üj Szent János kórházban a betegek rendelkezésére, bocsátott kisebb könyvtár. Ugyanebben az évben állami segélyük már 3500 koronára emelkedik. A központi könyvtárban egy könyvtártiszt és egy altiszt látja el a munkálatokát, a kiadott népkönyvtáraknál társadalmi úton szerzett, tiszteletdíj nélküli könyvtárosok kölcsönöznek.

És az 1908-as esztendővel le is zárul a Budai Könyvtár Egyesület történetének felfelé ívelő szakasza. Eddig állandóan terjeszkednek, bővítik hatókörüket, — a következő években már érezhetővé válik, hogy az egyesület túlméretezte intézményeit, olyan feladatokat vállalt, melyeknek ellátására huzamosabb ideig nem volt képes.

A legelső jel, mely a hanyatlásra figyelmeztet, a rendes tagok számának folytonos apadása. 1896-ban, amikor még a Toldy Ferenc utcai iskola egyik termében szoronganak, 256 tag van. 1903-ban, az átköltözés után 198, 1908-ban a hét könyvtárat fenntartó egyesület csak 96 taggal rendelkezik, hogy végül az utolsónak kiadott jelentés 1915-ben már csak 69-ről adhasson számot.

1910-ben a kölcsönzések számát tekintve az első helyen állnak Budapest könyvtárai között. 1911-ben már a második helyre szorulnak, végül már a „Magyar Könyvszemle” — mely mindig a legmelegebb szavakkal emlékezett meg róluk — már kénytelen megelégedni ezzel a szűkszavú közleménnyel: „A budai Könyvtáregyesület Könyvtára állapotáról, elszámolásáról jelentést nem küldött.”

1913-ban megszűnik az oly nagy reményekkel megnyitott krisztinavárosi népkönyvtár. Az I. kerületi polgári leányiskola igazgatója ugyanis egyszerűen kitelepíti az iskolából a könyvtárat, hosszú és kínos huzavona után, melyet végül a kerületi elöljáróság dönt el az egyesület kárára. (Fővárosi Levéltár aktái.) A könyveket a Budai Vigadóba, központi könyvtárukba szállítják be, újabb helyet keresnek számukra, de elhelyezésükre már nem kerül sor.

Az amúgy is bomladozó egyesületet az I. világháború végkép szétzülleszti. Olvasóik, tagjaik nagyrésze bevonul; állami segélyük-csökken ,majd végképp megszűnik. 1915-ből aránylag sok akta maradt fenn: nagyrészük pénztkérő irat, a legkülönbözőbb háborús egyesületektől: felhívást kapnak hadikölcsön-jegyzésre, adakozásra szólítja fel őket a „Katonáinkat szivarral ellátó bizottság”, a „Hadisegélező Bizottság Jelvény Osztálya” és így tovább. A lelkiismeretes könyvtáros mindegyikre ráírja a választ: „fedezet hiányában ad acta teendő.”

Utolsó megmaradt iratuk egy kérvény fogalmazványa, melyet a Főfelügyelőséghez intéztek a minisztériumi segély ügyében. A kérelem 1916 augusztus 8-án kelt és néhány mondata jól érzékelteti az egyesület pillanatnyi helyzetét: „A ránk szakadt világháború következtében a társadalom minden rétege, de különösen a középosztály, amelynek támogatására egyesületünk számíthatott, a közjótékonyság terén oly nagymértékben lett igénybe véve, hogy nem volt módunkban támogatását. . . kieszközölni. . . Sajnálatosan érintette anyagi helyzetünket még az is, hogy egyesületünk tagjai közül számosán hadba vonultak, azonkívül a vallás és közokt. Miniszter úr . . . által az azelőtti években külön engedélyezni szokott évi 300 korona fenntartási segélytől elestünk, de elestünk ezenkívül még a székesfőváros tanácsa által részünkre évenként engedélyezni szokott 500 K. segélytől, továbbá leszállítatott pénzintézeti segélyünk is . .

90