A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1956-1957
A felvilágosító szolgálattal kapcsolatban egy érdekes és elgondolkoztató jelenségre kell felhívnom a figyelmet. Már említettem, hogy a kerületi könyvtárakban a könyvtárra jellemző közművelődési sajátosság rányomja bélyegét a tájékoztató munkára is. Tehát főleg felvilágosító, figyelő szolgálat, esetleg a gyors-bibliográfiai szolgáltatás dominál, túlsúlyban van. Mégis a kérdések zöme nem terjed ki — a köz- művelődési jelleg figyelembe vétele mellett sem — minden tudományágra, csak az irodalommal van kapcsolatban. Ez azt jelenti, hogy az olvasókat nem érdekli más? Alig hihető. Hisz Rákospalotán sok olyan kérdés is felvetődik, mint amit a szputnyikokkal kapcsolatban kérdeztek. Ez természetesen már a természettudomány köréhez tartozik. Az angyalföldi 19. sz. kerületi könyvtárban a József Attila szobor pontos méretei és készítője után érdeklődtek. A „Budapest szobrai” című könyvből megkapták a választ. Ugyanitt adtunk felvilágosítást arról, hogy külföldről hogyan lehet tartásdíjat hazajuttatni. Gyakran érdeklődnek minisztériumok hollétéről. Egy olvasónk a Gellérthegy magasságát, egy másik pedig az Országház méreteit és építési adatait tudta meg segítségünkkel. És még sok ehhez hasonló kérdés vetődik fel. Ha szabad megjegyeznem, ezek a „nem irodalom körébe” vágó kérdések a legproblemati- kusabbak a felvilágosító szolgálat részére. A jó válaszok pedig a leginkább dicséretére válnak a könyvtárnak. Sok esetben a válasz visszautasítása, vagy csak valami erre vonatkozó irodalom megjelölése, talán indokolt volna, éppen azért, mert a kérdés nem szorosan irodalmi vonatkozású. Mégis minden esetben válaszoltunk, mert éppen ezeknek a kérdéseknek megválaszolása elsődlegesen a közművelődési könyvtár tájékoztató szolgálatának jeladata. Egyben a könyv- állomány kevésbé kihasznált anyagának feltárásához is vezet. Szóval igény lenne, nemcsak irodalmi vonatkozású, hanem más irányú kérdésekre is. De az olvasó nem tudja, hogy hol kap választ problémáira. Nem tudja, mert rossz a propaganda munkánk. Legalábbis a tájékoztató szolgálat propagálása. * Most legfeljebb még annyit kérdezek meg, hogy vájjon nálunk miért áll még most is oly kezdeti stádiumban a tájékoztató szolgálat? Mert ezek még kezdeti eredmények. A Szovjetunióban egy kis falusi könyvtár egymaga évi 450 felvilágosítást és gyors-bibliográfiai tájékoztatást adott olvasóinak. Az egészségügyi, jogi kérdésekre vagy például a Volga-Don csatorna zsiliprendszerére vonatkozó kérdésekre, a jó folyóirat-cikk katalógusa segített gyors választ adni. Lengyelországban egy könyvtáros-konferencia már 1952-ben egyik követelésként „tömeges igény” kielégítésére sürgeti a felvilágosító szolgálat fejlesztését. Azóta sokban előrehaladt e munka megvalósítása és „tömeges tájékoztatásnak” nevezik. Egy svéd könyvtáros a „Biblioteksbladeet” 1956 IV. számában arról ír, hogy az USA-ban tett látogatásának legmélyebb benyomása a könyvtárakban folyó tájékoztató szolgálat volt. Itt a könyvtárban végzett munka legjellegzetesebb ága a tájékoztatás. Jó katalógus hálózattal és még jobb telefon összeköttetésekkel gyorsan oldják meg feladataikat, a hihetetlenül nagy számban befutó kérdések válaszadását. Elvük, amint egy cikkben olvastam, Garlyle-t, a nagy angol történelemírót idézi, aki szerint: „Közművelődési könyvtár a nép egyeteme”. Mint érdekességet említem meg, mert más jellegű feladat és nálunk részben más intézmények látják el, hogy némelyik külföldi könyvtárban a konyhareceptektől a telefonszámi tudakozódásig minden kérdésre válaszolnak. Gyakorlatilag nincs határa és korlátja a kérdés- lehetőségeknek. Svájcban pl. ezt „híradó szolgálatnak” nevezik. Telefonhívás útján adnak választ politikai események, meteorológiai hírek, vagy lóverseny- eredmények legfrissebb jelentéseiről. A mi könyvtáraink számos területen hatalmas eredményeket értek el. Az olvasók száma például 1938-tól 20 ezerről 117 ezerre, a kerületi könyvtáraink száma 13-ról 44-re emelkedett, és ezzel együtt emelkedett természetesen a felvilágosításban részesültek száma is. — A fel- világosító szolgálat területén mégis lemaradtunk. * Nézzük tovább a tájékoztató szolgálat többi formáit. A figyelőszolgálat lényege, hogy a könyvtáros — nem várva meg az olvasó kérdését •— maga menjen az olvasó elé, az őt érdeklő tájékoztatással. Ez a munka szerintem többek között egy kicsit előkészíti az olvasót a magasabb fokú bibliográfiai tájékoztatások igénybevéte8Я 6 10
