A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1956-1957
lére. A figyelő-szolgálat „az olvasók feltételezhető igényeiből indul ki, tekintetbe veszi érdeklődésük irányát, irodalmi igényeiket, már ameny- nyire ezek a könyvtáros előtt ismeretesek lehetnek” — mondja Gyeniszjev: A tömegkönyvtár munkája c. művében. Gyakorlati munkánkban ez annyit jelent, hogy felhívjuk az olvasók figyelmét azokra a könyvekre, melyek speciálisan őt édekelhetik: pl. a kölcsönjegyről leolvasott „foglalkozás” megállapítása után, vagy az olvasó más utón való megismerése után (melynek igen sok módja van) — választjuk ki olvasmányait. Különösen a fiatalok segítésénél van ennek igen nagy jelentősége. A VIII. kerületi 9. sz. könyvtár sok érdekes tapasztalatot szerzett az ifjúsági pultnál (14-től 26 évig) bevezetett ,,olvasmány jegyzékek” figyelésével. A feljegyzésekből kitűnik, hogy mi a fiatal olvasó érdeklődési köre, milyen irányban kell tovább fejleszteni és hogyan használja fel a kiválasztott irodalmat. Ugyanebben a könyvtárban az elmúlt években egy igen hasznos, szinte egyedülálló hatással és eredménnyel vezették be a figyelő szolgálat egyik módszerét. Egy jól felkészült könyvtáros, kívül a kölcsönzőpult előtt tájékoztatta az olvasókat könyvekről, bibliográfiákról. Olvasóterveket, jó, de elfelejtett műveket ajánlott. Sajnos, létszám kérdés miatt beszüntették, pedig rendkívüli módon bevált, mindig azt a könyvet kölcsönözték, melyet a figyelőszolgálatos könyvtáros ajánlott. (Egyébként e módszer nem más, mint a szabadpolcrendszernél használatos könyvtárosi szerepkör.) A figyelő szolgálat különféle gyakorlati módszereit úgyszólván minden kerületi könyvtárunk intenzíven alkalmazza. Mindegyik lényege, hogy akár élőszóval, akár kiírt ismertetésekkel a legújabb, vagy érdeklődésre számító műveket és folyóiratcikkeket ismertessék olvasóikkal. A figyelőszolgálat „figyelmességének” egyik példája, amikor egy olvasó a 19. sz. kerületi könyvtárban — egy levél kíséretében — gyermekét küldte kölcsönözni. A levél szerint tündérekről és sárkányokról szóló népi-mesekönyvet kért, és még megjegyezte, hogy szereti az árvákról szóló történeteket. Kölcsönzés után a levelet eltették. Két hónap múlva megjelent Molnár F. : A kékszemű c. kis árvákról szóló története. A könyvtár visszaemlékezett a 2000 olvasójából erre a kezdő, szerény igényű olvasójára és értesítette a könyvről. — Számos ilyen példa öregbíti a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár jó hírnevét. A legnagyobb haszna azonban akkor van, ha a figyelőszolgálat felkelti azt az igényt, hogy a könyvtár hosszabb-rövidebb irodalomjegyzéket állítson össze, akár az általános műveltség, akár egy-egy speciális (ismeret megszerzésére! 2) A tájékoztató szolgálatnak ez a formája már az irodalomkutatást jelenti. Olyan kérdés, melyre a felelet gyors bibliográfiai tájékoztatással adható meg már lényegesen kevesebb fordul elő, mint pl. a felvilágosító szolgálatnál. Részletes bibliográfiai tájékoztatás igénye pedig csak egészen ritkán akad. a) Gyors bibliográfiai tájékoztatást adunk azoknak az olvasóinknak, akik egy-egy kérdésről, vagy témáról több művet, több irodalmat szeretnének megismerni. Ilyenkor katalógusok, bibliográfiák, a kézikönyvtár és folyóiratok segítségével irodalomjegyzéket állítunk össze. Illetve ennek alapján kölcsönözzük ki a könyveket (akár saját, akár könyvtárközi kölcsönzés útján). A kerületi könyvtárak közül 6—8 végez kisebb-nagyobb számban irodalomkutatási munkát. A 19. sz. könyvtárban pl. 2 év alatt 28 érdekesebb bibliográfiai tájékoztatást jegyeztek fel. Ebben nem szerepelnek a gyakoribb — egyes írókra vonatkozó irodalmi tanulmányok — kérdései, mert van egy ilyen témájú ajánló katalógusuk, ahol a válasz mindig (együtt) megtalálható. Mivel a könyvtár gyakran használja a tudományos és szakkönyvtárak ajánló bibliográfiáit, az itt fellelhető és együtt levő válaszokat sem jegyezték fel. (Pl: Hazánk történelmével, vagy a II. világháborúval, a Klasszikusainkkal, vagy a Humor mestereivel foglalkozó bibliográfiák a leghasználatosabbak.) Több könyvtár sajnos egyáltalán nem jegyzi fel bibliográfiai tájékoztatásait. Pedig nem egyszer fordul elő, hogy a kérdések megismétlődnek. Van könyvtár, amelyik nem végez ilyen irányú tájékoztató munkát, noha a dolgozók képzettsége, a könyvállomány (15 000 kötet) és a saját munkaeszközei (kézikönyvtár, külső segítség) megengedné e fontos tevékenységet. Mert, hogy fontos, az a feltett kérdésekből kitűnik. A 29. sz. könyvtár a fasizmus éveinek lírájából állított össze irodalomjegyzéket. Amikor pedig több diák Mikszáthról kért bővebb kiegészítő irodalmat, a könyvtáros összegyűjtötte az érdeklődőket és így csoportosan beszélte meg velük javaslatait. 84
