A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1956-1957

földrajzi besorolásból és a megfelelő ETO jel­zetek alá helyeztük azokat. Némely kerületi könyvtárban még annak is nyoma volt, hogy valamikor a repüléssel és rádióval kapcsolatos könyveket a 385-ös közlekedéspolitikai szak­jel alatt szerepeltették. Bizonyos műveket át­helyeztünk a szakirodalomból a szépirodalomba, ezáltal olvasottságuk is emelkedett. Az itt felsoroltak persze csak a legszembetű­nőbb példák, a gyakorlatban sokkal több ilyen lényeges és árnyalati eltérés mutatkozott. Az átszakozás befejezése után elláttuk a cé­dulákat a megfelelő raktári jelzetekkel. Irányadó volt a Könyvtári Raktározási Táblázatok 1954-es kiadása. Néhány raktári jelzetet azon­ban, így pl. 180: esztétika, 3KSzM: Komszomol, 621R: rádió stb. az OSZK Módszertani Osztá­lyával folytatott megbeszélés alapján beiktat­tunk és használtunk, mert szükségesnek talál­tuk, bár ezek a jelzetek nem szerepeltek a fent idézett Táblázatokban. Ezután a cédulaanyag alapján kétféle gépelt jegyzéket készítettünk, egy betűrendes és egy szakszám szerinti jegyzéket. Ezek a jegyzékek természetesen több példányban készültek el, s így most már egyidejűleg három helyen kezd­hettünk hozzá a könyvanyag, a katalógus és a raktári lapok átszámozásához. A betűrendes jegyzék alapján átjavítottuk a könyvtár rak­tári lapjait, de azok sorrendjét még ekkor nem bontottuk meg, mivel csak ezek alapján tud­tunk hozzáfogni a munka következő fázisához, a könyvanyag átjelzeteléséhez. Amikor ezzel elkészültünk, a Központ könyvkötői a megvál­toztatott könyveken átnyomták a régi gerinc­jelzeteket. Ezután a könyvraktárt átrendeztük az új raktári jelzetek szerint. Most a már kija­vított raktári lapok alapján átírtuk a szakka­talógus céduláit s egyidejűleg átrendeztük a raktári lapokat a raktári jelzetek, a szakkataló­gust pedig a szakjelzetok szerint. Ez utóbbi mun­kafázis a legfárasztóbb, rendkívüli figyelmet és türelmet igényel. Sok művet a szükségletnek megfelelően két, sőt több szakjelzettel is ellát­tunk, ezekről melléklapokat kellett készíteni, úgyszintén utalólapokat a katalógus részére, melyek felhívják a figyelmet azokra a tárgy­körökre, amelyek több szak között oszlanak meg. Bizonyos gyakran előforduló melléklapo­kat a Központ sokszorosított részünkre, így ezeket nem kellett minden egyes alkalommal ismét külön legépelni. Mikor mindez elkészült, a betűrendes katalógust javítottuk át olymódon, hogy a betűrendes katalógus szakcéduláit ki­emeltük, s a már átrendezett raktári lapok alapján eszközöltük a javításokat. A betűrendes katalógus átjavításánál léteznek természetesen még más módszerek is, ezeket a helyi gyakorlat alakította ki. Ezzel a munka nagyjából befeje­zést is nyert. A további munka megkönnyíté­sére sokszorosíttattunk a könyvtárak részére egy mutatót az általunk használt szakjelzetek­ről, amelynek a katalóguscéduláknak a szakrend­be való besorolásánál hasznát vehetik. Ellen­őrző munkánk során ugyanis azt tapasztaltuk, hogy könyvtárosainknak gondot okoz az új könyvek katalóguscéduláin a szakjelzetek átja- vítása, nem tudják, hogy milyen mértékben lehet a Kollektor által használt, helyenként fölöslegesen hosszú szakjelzeteket lerövidíteni. Ennek a mutatónak a segítségével az újonnan érkező könyvek katalóguscéduláin a szakjel­zeteket gyorsan és pontosan át lehet javítani és azután a szakkatalógusban a megfelelő helyre beosztani. A katalógus új rendje természetesen csak akkor tartható fenn, ha minden fiókban egy könyvtáros rendszeresen foglalkozik a kata­lógus gondozásával, az eszközölt javítások kö­vetkezetes véghezvitelével. Kisebb részmunkák elvégzése, pl. az olvasók által folyamatosan visszahozott könyvek átjelzetelése a könyvtár feladata marad, ezek a munkák persze még huzamosabb ideig elhúzódnak. A leltárkönyv­ben szereplő szakszámok átjavítását mellőztük, miután a leltárkönyvnek ilyen szempontból lé­nyeges szerepe nincs. Az új szakrendre való áttérés természetesen magával hozta azt, hogy a csoportos leltárkönyv adatait is ennek meg­felelően kell módosítani. 1957. novemberéig összesen 20 könyvtár át- szakozási munkája történt meg, kb. 175 700-as példányszámú könyvanyaggal. Az átszakozás gyakorlati előnye, hogy meg­könnyíti a könyvtárosok munkáját, az olvasó részére pedig a katalógus jobb és pontosabb részletezésével lehetővé teszi a könyvtár anya­gának fokozottabb megismerését és kihaszná­lását. Ezenkívül kerületi könyvtárainknak, mint a főváros közművelődési könyvtárainak kata­lógushálózata hasonló jellegűvé válik a vidéki közművelődési könyvtárak katalógushálózatá­hoz. Ezáltal ugyanúgy igénybe vehetik a Kollek­tor szolgáltatásait, amelyek mint tudjuk, az egy­öntetűséget, az áttekinthetőséget, az utánren- delés és sokszorosítás lehetőségét is biztosítják. Kapóra érkeztek az OSzK által készített és a 77

Next

/
Oldalképek
Tartalom