A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1956-1957
Kollektor által forgalomba hozott új választólapok a szakjelzetek feltüntetésével, az utalólapok és a szakjelzetek tárgymutatója. Ez részint megkönnyíti a katalógusban való tájékozódást, részint az az előnye is megvan, hogy a könyvanyag szaporodása esetén a katalógust rugalmasan lehet tágítani a szükségletnek megfelelően, újabb és újabb részletezéseket lehet az egyes szakcsoportokba beiktatni és a raktáron belül is megfelelő custosokkal a szükség szerint újabb és újabb csoportokat lehet kiemelni. Egyes könyvtárak éltek is már ezzel a lehetőséggel, pl. nagy műszaki állományukat már differenciáltan raktározták. A három kerületi könyvtár anyagának át- szakozása során összegyűjtött könyvanyag megközelítő képet ad a kerületi könyvtárak ismeret- terjesztő anyagáról. Ilyen értelemben fel tudja használni a Szabó Ervin Könyvtár Központjának Bibliográfiai Osztálya, amikor pl. útleírási bibliográfia összeállításánál szüksége van a kerületi könyvtárakban általában található útleírások jegyzékére. A Budapestre vonatkozó könyvekről külön jegyzéket állítottunk össze, amelyet a Budapesti Gyűjtemény tud szükség esetén felhasználni. Úgyszintén hasznosítani tudja a Központ a teljes anyagot a tervbevett Központi Címjegyzék elkészítésénél is. A szakozás kapcsán több probléma került a felszínre, ezzel kapcsolatban két kérdéskomplexumot szeretnénk kiemelni. A könyvanyag átvizsgálásakor igen sok olyan könyv, de főleg brosúra került kezünkbe, amelyek az elmúlt évek során elavulttá váltak, politikai időszerűségüket elvesztették. Felesleges lett volna ezeken a könyveken is a teljes átszakozási munkát elvégezni. A fiókvezetőkkel történt közös megegyezéssel ezeket a brosúrákat is a már eddig is félretett anyaghoz soroltuk. Az elavult brosúráknak legnagyobb része már arra sem megfelelő, hogy a központi duplum- raktárban összegyűjtsék és bevonják a duplum- csere-akcióba. Ennek felhasználási módjáról már az ezzel megbízott illetékeseknek kell foglalkozniuk, de véleményünk szerint — hiszen a gyakorlatban állapíthattuk meg, hogy az anyag nagyrésze egyáltalában nem került olvasó kezébe — a brosúraanyagot legföljebb a MÉH részére lehetne átadni. Révész elvtárs A Könyvtáros 1957. júliusi számában írott cikkében elvként szögezte le, hogy „kerületi könyvtárainknak nem feladata a nem kurrens könyvanyag gyűjtése, illetve tárolása”. Erre a megállapításra hivatkozva szeretnénk megjegyezni, hogy találkoztunk olyan régi kiadású könyvekkel is, amelyek tartalmilag értékesek ugyan, de ezekben a kerületi közművelődési könyvtárakban mégis elfekvő anyagot alkotnak, itt egyáltalában nincsenek kihasználva. Gondolkozni kellene azon, hogy valamilyen módon élővé tehessük ezt az értékes és eléggé nagymennyiségű könyvanyagot, annál is inkább, mivel esetleg ezek a példányok hiányoznak vagy csak csekély példányszámban találhatók meg olyan könyvtárakban, ahol a kutatóknak és a tanulóifjúságnak egyaránt szüksége lenne rájuk. Az ellenkező módszer is hasznos lehetne, hogy pl. a kerületi könyvtárak jobban népszerűsítenék, feltárnák ezt az anyagot, kiállítások, bibliográfiák stb. segítségével. Az előbbiek során néhányszor érintettük már azt a kérdést, hogy a Kollektor által kibocsátott nyomtatott katalóguscédulák jelzetelésén több alkalommal módosítanunk kellett. Munkánk során ugyanis igen sok pontatlan és következetlen jelzeteléssel találkoztunk. Többször szerepeltek olyan raktári jelzetek, amelyek nincsenek bent a Könyvtári Raktározási Táblázatokban. A hasonló tárgykörű könyveket ma- gukbafoglaló sorozatok egyes darabjait más és más jelzetekkel látták el. Sok mű került a szép- irodalomba, melyek könyvtárosaink gyakorlata alapján sokkal inkább az útleírás, életrajz vagy irodalmi tanulmányokhoz tartoznak. A portyavezetők és túrakönyvek véleményünk szerint elsősorban a sporthoz kerülnek és nem a földrajzhoz. A zeneszerzőkkel foglalkozó műveket a zene szakban keresik és nem az életrajzok között. Mi Báth-Végh István összes művét a kultúrtörténetbe soroljuk, a Kollektor katalógus- céduláin viszont a legkülönbözőbb szakjelzetek sorakoznak (pl. néprajz, szépirodalom stb.). Különböző tárgykörű és jellegű műveket láttunk az életrajzok között, holott sokkal helyesebb lenne pl. az írókról szóló műveket az irodalom, a művészekkel foglalkozó műveket a művészet szak megfelelő szakcsoportjaiban elhelyezni. Ezek csak a legjellemzőbb és leggyakrabban előforduló esetek. Ez a tény sok nehézséget és kellemetlenséget okozott átszakozási munkánk során, hiszen a sok átjavítgatás éppen célunk elérésének gátjává vált azáltal, hogy az egységes szakozási módszert nem sikerült teljes egészében megvalósítanunk és ismét külön útakon jártunk. A helyzeten azonban változtatni akarunk, ezért észrevételeinket össze78
