A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1956-1957

nagy számban álltak a polcon. Az elmúlt évben azonban, amikor új vezetőt kapott a könyvtár, egyszerre eltűntek a polcról ezek a művek és már előjegyzést is vettek fel pl. a „Vörös postakocsi” c. műre. Éppen ezért a fölös példány leválasztását — amelynek nagyrésze, 55 000 kötet már az elmúlt évben megtörtént — meg kell előznie a gondos állományelemzésnek, amely nemcsak a forgalom mértékét veszi alapul, de azokat a kulturális és politikai követelményeket is, amelyeknek meg kell feleniök a könyvtáraknak. Az elemzés és a K. C. elkészítése után az állomány megfelelő módosítására is sor kerülhet, pl. a mezőgazdasági irodalom bizonyos köteteit egyes könyvtárakból, ahol feleslegesnek mutatkoznak, más könyvtárakba irányíthatják át. Ilyen értelemben lehet javítani a szépirodalom jobb kihasználását is, mert bizonyos klasszikus és más mű számára áthelyezéssel nagyobb forgalom biztosítható.

A 39. sz. könyvtárban 1958. május 27-én a raktárban találtuk:

Balzac: Goriot apó — 10 pld., Boccaccio: Dekameron — 5 pld., France: Lúdláb királyné — 5 pld., Victor Hugo: A párizsi Notre Dame — 9 pld., Karinthy Frigyes: így írtok ti — 8 pld., Kosztolányi: Vál. novellái — 9 pld., Th. Mann : Buddenbrook ház — 9 pld., Maupassant : Szép fiú — 7 pld., Móricz Zs. : Boldog ember — 12 pld., A fáklya — 9 pld., Sand: Mauprat — 7 pld., Stendhal: Vörös és Fekete — 12 pld., Swift Gulliver utazásai — 5 pld., Thury Zsuzsa : Virradat előtt —- 6 pld., A. Tolsztoj : I. Péter —- 9 pld., L. Tolsztoj Anna Karenina — 6 pld., Zola: Igazság — 7 pld., A. Zweig: Verdun iskolája — 5 pld.

Ezektől az esetektől függetlenül van a hibás szerzeményezés következtében — elsősorban az ismeretterjesztés területén — fölös anyag, amelynek leválasztásához megfelelő tárolási lehetőséget biztosítani kell.

E probléma másik vonatkozása, hogy az utolsó 2—3 évben csak minimális példányszámot vásárolnak a könyvtárak egy-egy műből, mert többre nincs keretük. Ha csak 3 heti várakozási időt szabunk egy-egy előjegyzés számára, a 15—20 előjegyzés éves várakozást is eredményez egy példány esetében. És valóban nem egy olvasó van, aki fél, vagy egy évet vár Hanzelka, Hasek, Dumas vagy más keresett szerző művére. Meg kell tehát találni a helyes arányt, amely különböző könyvtárakban és különböző művek esetében nem lehet egyenlő. Ha elegendő pénzünk lesz is, nem vásárolhatunk ezután olyan példányszámban egy-egy műből, hogy azután néhány év múlva a fölös anyag nagy raktárakat vegyen igénybe. Bizonyos fölös állománnyal mindig számolni kell, hiszen a kerületi közművelődési könyvtárak szervezeti szabályzatában leszögeztük, hogy állományában csak kurrens anyagot tarthat s ebből következik, hogy bizonyos idő után elavulás, az érdeklődés csökkenése és más okok miatt az inkurrenssé vált anyag kivonása szükséges. Ettől való félelmünkben azonban a példányszámot nem korlátozhatjuk olyan kicsire, hogy az a jelenlegi tömeges előjegyzési rendszert tegye szükségessé. E kérdés politikai jelentősége igen nagy, mert az olvasók joggal várják, hogy közkönyvtárainkban, az általunk meghatározott szinten lépést tarthassanak könykiadásunk aktualitásával, s ez a mai keretek mellett nem lehetséges. Utaltunk már arra, hogy pl. Berkesi könyvére több hónapig várni kell és ezzel nem érthetünk egyet.

3. A könyvtárak ellátottsága

A kerületi könyvtárak egyenlőtlen ellátottságáról már több helyen szóltunk. Összefoglalóan azt kell megállapítanunk, hogy a fővárosi hálózatban az eredeti — számunkra csak elítélhető — telepítési politika következtében 1945-ben a munkás- és peremkerületek többnyire könyvtár nélkül álltak. Az elmúlt 13 év alatt változtattunk ezen, de a tervszerűtlen telepítés komoly gondot okoz s az így bekövetkezett egyenlőtlenségek kiküszöbölése még hosszú időt vesz igénybe. Az egyenlőtlenséget fokozza egy-egy könyvtáron belül is az évenkénti keret változása. Volt olyan év, amikor profilon túl is vásároltak, mert volt pénz, más években — pl. 1957-ben — a legszükségesebbet sem szerezték be.

Adatainkból kiderül, hogy a lakosság számához viszonyítva könyvvel legjobban az I. és az V. kerület van ellátva. A Ferencvárosban, ahol 1949-ig egyetlen könyvtár sem volt, — ma már három könyvtár van ugyan, de állomány tekintetében a lakosság számához viszonyítva még mindig a 7. helyen, a XIX. kerület pedig az utolsóelőtti helyen áll. A III.

78