A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1956-1957

A fekete halál azonban csak nem kímélte a város lakosságát. Az 1691-es, 1692-es járványhullámok után 1708-ban, majd 1710-ben jelent meg a pestis a város falai között. A pestvárosi tanács az újabb járványhullámok hatására elhatározta, hogy az 1692-ben sebtiben emelt szobrot lebontja és újjal cseréli ki, hogy az „szebb külsejével méltó dísze legyen Pest városának”.8 A szerviták ezt az alkalmat akarták felhasználni, hogy a kolostoruk előtti téren a szent szobor felállítására kapott engedéllyel éljenek. A tanács azonban a régi Szent- háromság szobrot a szerviták számára sem tartotta megfelelőnek és 1717 július 31-i ülésén úgy határozott, hogy azt Baja városának adja el, az ebből származó bevételt pedig az új szoborra fordítja.

Így határozták el magukat a szerviták egy Mária-szobor, vagy, mint akkoriban nevezték, Mária-oszlop felállítására, annál is inkább, mert a rend tagjai Szűz Mária szolgáinak (Ordo servorum B. Mariae Virginis) nevezték magukat. A szobor — Schoen Arnold megállapítása szerint9 — valószínűen Hörger Antal budai szobrász alkotása volt, ugyanazé a művészé, aki a második, 1713-ban felállított budavári Szentháromság szobor reliefképeit faragta kőbe és a pesti belvárosi plébániatemplom szentélyének külső falán máig látható szent Flórián szobrot is készítette 1723-ban. Az 1729-ben elkészült barokk Mária szobor lett a szerviták előtti tér egyetlen ékessége és ez adta meg a tér jellegzetességét több, mint két évszázadon át. A szobornak eleinte csak alacsony léc-, illetőleg sövénykerítése volt és ez nem védte meg a rongálástól, mert a marhahajcsárok a szobor körül szoktak megállapodni a híres pesti vásárokra felhajtott állataikkal. A rendház ezért 1747-ben a tanácshoz fordult és azon a címen, hogy a városnak a marhafelhajtásból haszna van, kérte, hogy kőkerítést csináltasson a szobor köré. A tanács február 6-i ülésén teljesítette a szerviták kérelmét és 150 forintot utalt ki a kőkerítésre azzal a feltétellel, hogy az helyszűke miatt, csakis a szobor talapzatának lépcsőjét vegye körül.10 A szobor eredetileg, amint az egykorú képeken is világosan látható, a templom tengelyében, a templomkapú előtt állott, egészen 1863 tavaszáig, amikor is az emlékművet, gyökeres megújítás után, a tér északi tengelyének vonalába, a mostani szobor helyére helyezték át. A puha mészkőből készült, málló, omladozó szobrot azután a második világháború idején cserélték ki a jelenlegi, éppen a háborús idők miatt befejezetlenül — reliefek nélkül — maradt szoborral, Erdey Dezső szobrászművész alkotásával.11

Az eredeti, barokk szobor nemcsak jellegzetes tartozéka volt a szerviták kolostora előtti kis térnek, hanem a XVIII. század első felében a régi Pest vallási életének egyik középpontjául is szolgált. Az 1729 február 21-i ünnepélyes alapkőletétel után a szobor munkálatai olyan gyors ütemben haladtak, hogy az úrnapi körmenet egyik állomását június 16-án már itt tarthatták. A következő évben, július 3-án, ugyancsak a szobor előtt áldották meg az invalidusok zászlait nagy ünnepség keretében. A pestisjárványok idején, amikor a városkapúk elé kettőzött őrséget szoktak állítani és a templomokat is bezárták, hogy elejét vegyék a járvány terjedésének, a szerviták a szobor előtt, a szabad ég alatt miséztek és a pestiek itt a szobor tövében könyörögtek a járvány elmúlásáért. így történt a különösen heves 1738/39-i járvány alkalmával is, amely 1739 nyarán olyan méreteket öltött, hogy a járványhórház megtelt és a város külön házat vásárolt azok számára, akik olyan szobákban laktak, amelyekben valaki pestisben halt meg, és nem volt máshová költözniök. A tanács és a papság június 13-án tartott közös tanácskozásán elhatározták, hogy a város valamennyi templomát és kápolnáját bezárják és az istentiszteletet a Szentháromság szobor előtt tartják. A szervitáknak azonban megengedték, hogy a házuk előtti szobornál misézzenek. Különleges ájtatossá- gokat is tartottak itt;így naponta este fél nyolckor a fájdalmas rózsafüzért imádkozták el a kitett oltáriszentség előtt. A járvány azonban kisebb-nagyobb hullámokban egyre dühöngött és végleg csak 1742 február 4-én nyitották meg a városkapukat.12

De a tér történetében talán legemlékezetesebb az 1711. évi pestisjárvány volt, amikor a házfőnök kivételével a kolostor valamennyi lakója a pestis áldozata lett. Az ismeretlen nevű szervita, aki egyedül élte át társai közül a járványt, naplójában sok, rendkívül érdekes kortörténeti adatot örökített meg. Belőle idézzük a következő feljegyzéseket az emlékezetes járványról :

109