A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1956-1957
„Május 31. Este elküldtem a chirurgusért (sebészért), vulgo Kerebeser, hogy azonnal adjon valamit Viktor fráternek, mert eredmény nélkül erőlteti a hányás. — Június 1. Másnap a chirurgus mentegetőzött: holdtölte van, ezért nem adhat a betegnek orvosságot, hanem holnapig kell várnia. — 2-án reggel hatkor a fráter orvosságot vett be, még pedig jó hatással, és velünk együtt ebédelt. — 3-án reggel fél hatkor a fráter nálam volt megkérdezni, vájjon az első misét mondom-e? Igennel válaszoltam. Mivel láttam, hogy igen gyenge, megparancsoltam neki, hogy feküdjék le, majd a fiú (szolga) fog az első misénél szolgálni. Misém alatt jött a sebész meglátogatni a frátert és mivel egészen megváltozva találta őt, azonnal izzasztó szert hozott neki. Mise után eltávoztam hazulról, de nyolc óra tájban visszatértem: ekkor találkoztam P. Sylveriusszal, aki közölte velem, hogy Viktor fráter már meghalt, alig lehetett neki megadni a feloldozást.” A házfőnök a hirtelen halálesetet jelentette a városbírónak, aki a tisztiorvost küldte ki a halott megvizsgálására. A tisztiorvos a ragály fekete foltjait találta a halotton, amelyeket a sebész májfoltoknak vélt. A nyilvánosság számára az utóbbit jelentették, a rendházat nem zárták be. Fráter Viktort éjjel a templom mellett eltemették. Június 13-án a szakács-fráter betegedett meg. „10 óra után a konyhába megyek”, olvassuk a naplóban, ,,és Valentin frátert találom betegen. Azonnal abból a teából adtam neki izzadásra, amelyet Boldizsár atya hozott. Délután egy óra után sebészünkért is elküldtem. Mikor megérkezett, mindnyájan vele mentünk a fráterhez, hogy kikérdezzük és idejekorán gondoskodhassunk róla. A fráter szavaiból arra következtetett a jó chirurgus úr, hogy gyomorbeli forrolóláz fog bekövetkezni, és ismét izzasztót adott neki. — Június 14. A fráter a 6 órai misén ministrált és megáldozott. Az ebédet is megfőzte és velünk együtt megebédelt.” 15-én a sebész ismét meglátogatta a beteget, akin vörös és fekete sebek mutatkoztak, de az orvos kijelentette: a legjobb remény van a felgyógyulásához. 16-án reggel a beteget halva találták. A pestis kétségtelenné vált. Elrendelték a rendház bezárását. Fráter Valentint éjjel 11 órakor eltakarították, mindazzal együtt, amit a cellájában találtak. „Június 17. Reggel kieszközöltem a tanácsnál, hogy a lovakat kiküldhessem a legelőre, mert az istállóban kimúlnak az éhségtől. Az engedélyt este kaptam meg. Déli 12 óra körül panaszkodni kezdett Pater Amadeus, hogy igen gyöngének érzi magát és ezért a leves evése után lefeküdt. Ebéd után kikérdeztem őt, érez-e hányásingert, vagy fejfájást? Nem, felelte, de igen gyönge vagyok. Két órakor a szomszéd ház falához jött P. Sylverius, akihez Boldizsár páterrel együtt közeledtünk és kértük, gondoskodjék orvosról, aki segítségünkre legyen súlyos helyzetünkben, továbbá valakiről, aki főzzön, mert nagyon nehéz mindent a falon át beadni. Ötkor a városbíró Hans Fischert küldte kérdezősködni, akivel közöltem, hogy a fiatalabbik páter fekszik és gyöngének mondja magát, a másik leverten jár fel s alá a folyósón”. A városbíró erre a hírre elküldte este a tisztiorvost. „A vizsgálatból kitűnt, hogy a két páter már a ragálytól van megfertőzve és ezért még az este felvették a szentségeket. — Június 18. A járvány mindinkább elhatalmasodott. A tisztiorvos, aki a betegeket kezelte, csak este 6 órakor jött meg a pestiskórházból, részegen. Ezért P. Sylverius panaszt emelt ellene a városbírónál. A tisztiorvos azzal védekezett, hogy odakint és bent a városban nem bír egyidőben szolgálni. Erre a tanács elrendelte, hogy a pátereket a pestiskórházba vigyék ki. Mivel azonban semmiféle előkészületet sem tettek számukra, a tisztiorvos sem kívánta őket zavarni, mert ott a szabad ég alatt kellett volna kimúlniok.” 19-én meghalt Boldizsár páter. Délután a tisztiorvos meglátogatta Pater Amadeust és hírül hozta, hogy a pestiskórházban egy deszkaházikót készítenek számára és éjjel oda szándékozik őt vinni. Éjjel 11-kor előbb Amadeus pátert szállították ki a rendházból, majd a halott Boldizsárt. Másnap megjelent a „hosszú Mondl”-nak nevezett lakatos, hogy a tanács rendeletére lelakatolja a rendházat. A házfőnök tehát egyedül maradt a kolostorban egy fiúval. 22-én érkezett a hír, hogy Amadeus páter a pestiskórházban meghalt. 28-án megbetegedett a fiú; még aznap kivitték a kórházba, ahol 29-én meghalt. A napló íróját is rá akarták beszélni, hogy távozzék „egészségesebb levegőre”, ő azonban azt kérte, hogy azt az időt, amelyet a rendházban töltött, 110
