A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1949-1954
A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár fennállása 50 éves évfordulójának megünneplése
kiüthet i és tekinti a magyar kommunista mozgalom nagy előfutérjának és előharoosának Szabó Ervint. Ezért mondhatjuk teljes joggal, hogy Szabó Ervin szellemében jártak el a kommunisták, amikor helyreállítva a munkás - osztály egységét, szétzúzták a szociáldemokra- tizmust. Ezért fordulhatunk még ma is bátran segítségért Szabó Ervinhez, használhatjuk fel az opportunizmust leleplező tevékenységét, ha harcba indulunk az új szakasz politikája megvalósításának egyik komoly akadályát képező, a dolgozó nép életszínvonalának emelését gátló szociáldemokrata nézetek és maradványok ellen. Szabó Ervint érdeklődése és életkörülményei a könyvtárosi pályára vitték. Ezt a pályát kezdettől fogva nem foglalkozásnak, hanem élethivatásnak tekintette, s ezért vált a magyar könyvtárügy kimagasló képviselőjévé, forradalmi átalakítójává. Abból az egyszerű, alapvető igazságból indult ki, hogy a könyvtár nem öncélú valami, hanem az olvasók, kutatók, a dolgozó nép tudásvágyának kielégítését kell szolgálnia. Ez a nyilvánvaló igazság azonban a századforduló Magyar- országán szinte teljes meg nem értésbe és makacs ellenállásba ütközött az uralkodó hatalmasságok részéről. Szabó Ervinnek szívós, kitartó, idegőrlő harcot kellett folytatnia, hogy nagyszerű elgondolásainak legalább egy részét megvalósíthassa. Rövid idő alatt, néhány lelkes segítőtárssal, működő, élő könyvtárat, majd Európa egyik legnagyobb, legmodernebb könyvtárát hozta létre abból az élettelen könyvhalmazból, amelyet most 50 éve a fővárostól átvett. De nem elégedett meg azzal, hogy egy központi, tudományos könyvtárat létesített, amely főleg a társadalomtudományokra specializálódva, nélkülözhetetlen alkotó-műhelyévé vált a magyar tudománynak. Szeme előtt a dolgozó nép, elsősorban a munkásosztály szolgálata lebegett, ezért indította meg a Fővárosi Könyvtár ma már hatalmassá fejlődött fiókkönyvtári hálózatának kiépítését. Elképzelte azt a jövőt, amikor a könyvtárak kapuin az olvasók, a tudásra, tanulásra szom- jazók széles tömegei özönlenek be : ez a jövő most elérkezett, hazánkban a könyvtárak ezrei szolgálják szocializmust építő népünk kimeríthetetlen tudásvágyát. Hirdesse ez a szép emléktábla, amelyet most leleplezünk, dolgozó népünk, nagy munkásosztályunk, dicső kommunista pártunk soha el nem múló tiszteletét, háláját, történelmünk nagy alakja, mai eredményeink nagy úttörője és előkészítője, a nagy tudós és tiszta lelkű forradalmár, Szabó Ervin iránt.“ Az emléktáblát, leleplezése után, a Szabó Ervin Könyvtár és a Fővárosi Tanács nevében megkoszorúzták. KOSZORÚZÁS!! ÜNNEPSÉGEK Az emléktábla-avatást már megelőzte két ünnepi esemény. Reggel két küldöttség indult, az egyik a Farkasréti, a másik a Rákoskeresztúri temetőbe. Koszorúkat helyeztek el azoknak a sírján, akik a könyvtár megalapításában és naggyá fejlesztésében vezető szerepet játszottak. Megkoszorúzták Szabó Ervin, az 1937-ben elhunyt Braun Róbert, a forradalmak és a Tanács- köztársaság idején a könyvtár vezetője, Solti Andrásné és Dienes László sírját. SAJTÓFOGADÁS, A KÖNYVTÁR ÉS A KIÁLLÍTÁS BEMUTATÁSA Fél tíz órakor sajtófogadáson mutatta be az intézetvezetőség az ünneplő könyvtárat és a múltunkat tükröző kiállítást. A sajtó képviselői mellett megjelentek az MDP Budapesti Párt- bizottsága, a Fővárosi Tanács és a budapesti nagy, tudományos könyvtárak képviselői. A fogadás alkalmával került felállításra az intézetvezetőség tanácstermében Varjú János szobrász, a könyvtár dolgozójának Dienes László portréja. Az ünnepi kiállítást lépcsőházunkban rendeztük. Rendbe hozattuk és a főfalon elhelyeztük Hilberth Irén Szabó Ervinről készített olaj- festésű arcképét. Kétoldalt bekeretezett fényképek a 42 kerületi közművelődési könyvtár helyiségeit, életét szemléltették. Az első tárlót a könyvtár megalakulásának tanúbizonyságaival töltöttük meg. Akták, hivatalos levelek, az első nyomorúságos olvasóteremről készített vázlatok, felterjesztések váltak értékes emlékké. A második tárlóban a könyvtári fiókhálózat, a kerületi közművelődési könyvtárak fejlődését érzékeltettük. Az első fiókok fényképei, nyomtatásban megjelent katalógusai, a könyvtárakról írt tanulmányok mellé kerültek az utolsó évtized munkáinak bizonyítékai: cikkek, képek, meghívók, könyvismertető előadások műsorai, módszertani kiadványok. A harmadik tárló a könyvtár belső munkáját, az 1910-es évek úttörő könyvtártani törekvéseit, Szabó Ervin, Dienes László, Braun Róbert, Madzsar József tudományos munkáját mutatta be. Az utolsó tárló egyik fele a tudományos könyvtári munkában a 57
