A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1949-1954

G. Nyilas Márta és munkatársai: Az új magyar irodalom olvasása a kerületi könyvtárakban

címét kifogásolja, nem kelti fel az érdeklődést. Ha a könyvtáros nem ajánlotta volna, soha sem olvasta volna el. Bárány Tamás stílusa is tetszett, de „azért még messze van kedvenc íróm, Jókai stílusától” !

A budapesti felszabadító harcok ideje mindannyiunk számára életünk egyik legmegrázóbb, élményekkel teli időszaka volt. Éppen ezért érdekes számunkra a felszabadulás irodalmi feldolgozása. Karinthy Ferenc Budapesti tavasz-a mindig népszerű volt, de mióta regényéből filmet készítettek, még fokozódott olvasottsága, keresettsége. Idézzük néhány olvasó véleményét a könyvről: Sz. P. esztergályos kitűnőnek találta az értelmiségiek ábrázolását, az ellenálló csoport figuráit gyöngének, működésüket gyerekesnek. Vonzó a bányász alakja, szerinte az egyetlen, aki megközelíti a kommunista hőst. Sch. M. főiskolai hallgatónő úgy nyilatkozott erről a regényről, hogy nem remekmű, de el kell olvasni — „azt a szörnyű budapesti telet sikerült életre- kelteni”. Egy 57 éves régi kommunista szerint valószerűtlen, hogy egy ilyen leszakadt illegális csoport ilyen formában működhetett. Helyes lett volna, ha az író megkérdezi az illegalitásban működött elvtársak véleményét is. K. I. tisztviselő dicséri a könyvet, bár szerinte a reakciósok ábrázolása sikerült legjobban. A munkásokat Karinthy kevésbé ismeri.

Vidor Miklós Szökőár-ja egyike legnépszerűbb regényeinknek. B. J. 50 év körüli munkás azért tartja jónak, mert jellemzései kitűnőek. B. L. műhelyoktató fontosnak tartja, hogy az írók a fiatalságnak ilyenfajta könyveket írjanak. Megfigyelése szerint a fiatalok közül sokan csak azért „komiszkodnak”, mert így vélik társaik elismerését elnyerni. Erős hatásra hamarosan más emberré válnak. H. J.-né pedagógus hiánypótlónak mondja a könyvet, melyből fiatalok, nevelők, szülők egyaránt tanulhatnak.

A fiatalság problémái érdeklik olvasóinkat és hiányolják, hogy íróink ezzel a kérdéssel keveset foglalkoznak. A Szökőár sikere ezzel feltétlenül összefügg.

S. É. most érettségizett fiatal lány szerint a vidékre kihelyezett fiatal diplomások sorsával foglalkozniok kellene íróinknak. S. É. kitér arra is, hogy a középiskolások nem ismerik eléggé az új magyar irodalmat, mellyel a tanterv nem foglalkozik eléggé. Ha az irodalom- tanár nem hívja fel a figyelmet és nem szeretteti meg az irodalmat, a gyermekek nagyrésze nem is olvas. S. S. 22 éves építőmunkás elégedetlen az irodalmunkkal. Legfőbb kifogása — az írások nem őszinték. Az ifjúság életét talán még sematikusabban írják meg, mint a felnőttekét. Fontos lenne írni az ipari tanulók, MTH-otthonok életéről, de őszintén. Tudni kell, hogy a fiatalok élete nemcsak a műhelyben és az intézetben zajlik, hanem ezen kívül is. Véleménye szerint, ha a fiatalok káros külső befolyás alá kerülnek, ez többek mellett annak következménye, hogy nem sikerült az élet igazi, hű ábrázolásával magunknak megnyerni. K. K. ifjúmunkás szerint irodalmunk nem érint „kényes kérdéseket” — ezért nem elég érdekes, írni kellene a lakáskérdésről, a család, a szerelem problémáiról.

Fenti beszélgetések, megjegyzések azoktól az olvasóktól erednek, akik sokat olvassák a mai irodalmat, ennélfogva leginkább alakult ki bennük vélemény. Vannak azonban olvasóink között olyanok is, akik kifejezetten idegenkednek az új magyar írók könyveitől. Sz. I. rákos- palotai nőolvasónk egy íróhoz címzett levelében azt írja, hogy „gyanakodva” vette kezébe könyvét, mert mai magyar író. Ennek a „gyana- kodásnak” több oka lehet. Az egyik, hogy talán néhány gyöngébben sikerült könyvet olvasott s ebből általánosított. Könyvtárosaink feladata kellően megmagyarázni : még a kevésbé .'sikerült művek is érdekesek, mert velünk foglalkoznak, rólunk írtak. Az olvasók gyakran nem szeretik a termeléssel és üzemi kérdésekkel foglalkozó regényeket. Talán inkább arról van itt szó, hogy a felszínes, sematikus ábrázolás riasztja el olvasóinkat az ilyen típusú könyvektől. Viszont Nagy István Legmagasabb hőfokon c. regényét sokan, szívesen olvassák s mint kedves könyvüket említik.

Jellemző az olvasóinkkal folytatott beszélgetésekre, hogy elsősorban tartalmi kérdésekkel foglalkoznak. Amennyiben esztétikai szempontokat felvetnek, azok elsősorban az olvasmányossággal függenek össze.

TAPASZTALATAINKAT ÖSSZEGEZVE megállapíthatjuk — könyvtárainkban olvassák, szeretik az új magyar irodalmat. Űj olvasó- közönség nőtt fel, amely szükségét érzi annak, hogy irodalmi alkotások foglalkozzanak mai életünkkel és az irodalomban is választ keres személyes problémáinak megoldásához. Olvasóink egésze azonban még nem érzi sajátjának az új irodalom ügyét.

Könyvtárosaink egyik feladata, hogy megmagyarázzák az olvasóknak : az új magyar iro106