A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1949-1954
G. Nyilas Márta és munkatársai: Az új magyar irodalom olvasása a kerületi könyvtárakban
dalom a mi gyermekünk. Ha fel is lépünk azzal a követeléssel, hogy íróink minél jobbat alkossanak, tudnunk kell, hogy nem minden évben születnek remekművek. A remekművek létrehozása érdekében támogatnunk, segítenünk kell minden alkotót, aki munkájával hozzájárul az irodalomban mai életünk ábrázolásához. Előfeltétel, hogy a könyvtáros ismerje, szeresse irodalmunkat. Sajnos, vannak olyan könyvtárosok, akik bizonyos fenntartással beszélnek az új magyar irodalomról. Pedig az a leghatásosabb népszerűsítés, mikor a könyvtáros a saját élményét mondja el. Könyvtárosaink magyarázzák el az olvasóknak, véleményük közlésével ők is hozzájárulnak az irodalom fejlődéséhez. Hívják el az írókat minél gyakrabban a könyvtárba. Sajtótáblákon tegyék közzé rendszeresen a könyvek ismertetését, kritikáit. Könyvkiállításokon szerepeljenek megfelelő mértékben az új magyar könyvek, mottóként a legutóbbi időkben megjelent költeményekből válasszanak idézeteket. Az új magyar irodalom további fejlődéséhez döntő módon szükséges az irodalmi közvélemény kialakulása. Ennek előfeltétele azonban, hogy az olvasóközönség kultúrált legyen. Az olvasói kultúra emelkedését szolgálja a könyvkiadási és könyvtárpolitika, amely megszüntette a ponyvakiadást és kivonta a forgalomból az álirodalmi besztszellereket. Ez a körülmény is hozzájárult — az olvasóközönség számának és igényeinek növekedése mellett — hogy az utóbbi időben a klasszikusok iránt nagy mértékben megnőtt az érdeklődés. Ez egészséges jelenség. Sajnálatos jelenség azonban, hogy a klasszikusok olvasása — általában az olvasás — felületes. Gyakori, hogy a remekíró könyvtári olvasója nem tudja mikor élt az író, milyen társadalmi viszonyokról szól a könyv, esetleg még azt sem, melyik országban játszódik a történet. Ismét a könyvtáros feladata, hogy a klasszikusok és az uj írók műveinek olvasását egyaránt olyan irányba terelje, hogy az elősegítse a kultúrált olvasóközönség kifejlődését. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy az olvasók kezébe könyvet adunk, még azzal sem, hogy jó könyvet. El kell magyaráznunk, mit jelent az a könyv, hogyan kell olvasni. Fel kell hívnunk a figyelmet az írásmű keletkezéseinek körülményeire, rá kell vezetni az olvasót arra, hogy az írásról, az olvasott könyvről szóló irodalmat is elolvassa, tanulmányozza a folyóiratokban megjelenő bírálatokat is. így nevelődik majd az a kultúrált olvasóközönség, amely azután mint műértő és mű élvező foglalkozik az új magyar irodalommal. Ez jótékonyan fog hatni az irodalom fejlődésére. A könyvtáros tevékenysége e téren kiegészíti a pedagógus, a sajtó, a kritika munkáját. De azokat nem pótolja. Az új olvasóközönség nevelését az iskolának kell elkezdenie, folytatása nem utolsó sorban a sajtó kötelessége. A kritika — még az elmarasztaló kritika is — felkelti az olvasók figyelmét a könyvek iránt. Gondoljunk Déry Felelet-ének vitájára. Az ilyen irodalmi viták mindenképpen nevelő, gondolat- ébresztő hatással varrnak. Szükséges, hogy egészséges kritikai szellem alakuljon ki, a bírálatok ne alkalomszerűek, ötletszerűek legyenek, s ne szorítkozzanak egyes kiválasztott írók munkáira. Az időszaki sajtó, kivált az irodalmi lapok kritikájának lelkiismeretesen az egész irodalmat figyelemmel kell kísérnie. Egy-egy kritika, filmesítés, irodalmi díj olvasók tízezreinek figyelmét irányítja a szóbanforgö műre. A kulturális forradalom diadalmasan halad előre. Olyan országból, amelyben a népnek csak csekély töredéke olvasott, olyan országgá válunk, amelyben az egész lakosság olvasóvá lesz. Eddigi eredményeink biztosítékai annak, hogy ez a fejlődés nemcsak számszerű, hanem minőségi is lesz, írók és olvasók között létrejön az a szoros, bensőséges kapcsolat, amely pezsgő, eleven irodalmi élet kialakulásához szükséges. A közlemény anyagát gyűjtötték és feldolgozták: G. Nyilas Márta vezetésével Kertész Pál, Szalag István, Szelestey Gyuláné, Szederkényi Olga, Tyroler Gyula — a módszertani osztály munkatársai. Segítettek a munkában az V. kér. Királyi Pál utcai, a XIII. kér., Rákosi Mátyás Kultúr - otthonban levő és a XVII. kér., rákoskeresztúri könyvtár dolgozói.
