A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1949-1954
Halottaink
kálataiban, elbeszéléseket ír, sőt egy regény írásához kezd. Magyarország felszabadulása után 25 év emigrációjából tér vissza hazájába. Hazatértekor a Szabó Ervin Könyvtár igazgatója, az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karának tanszékvezető tanára lesz. Fáradsága és megtört szervezete nem akadályozza meg sokirányú tevékenységének folytatásában. Megírja ,,Bevezetés a közgazdaságtanba“ c. müvét, tanfolyamokat vezet, részt, vesz a magyar könyvtárügy irányításában — egészen addig, amíg meggyengült szervezete ágynak nem döntötte. Gazdag, harcos élet tapasztalatait vitte magával. Munkatársainak és tanítványainak azonban átadta a forradalmi emberszeretetet, a kultúra terjesztésének szenvedélyét, a könyvtáros hivatásának lelkes szere- tetét. Sz. Gy. SOLTI ANDRÁSNÉ (1893 — 1952) Több mint három éve, hogy Solti Andrásáé Szigeti Gabriella elvtársnő sírjánál elhangzott a búcsúszó: „Nem hal meg az, ki milliókra költi dús élte kincsét — ámbár napja múl. . .“ Forrongó korban volt fiatal s minden erejével, tudásával, lelkesedésével az új idők új dalait követte. A Galilei Kör, majd Szabó Ervin mutatta meg neki a haladás útját s a Szabó Ervin vezette Fővárosi Könyvtárban ismerte meg s könyvtári munka új, a nagy- közönséget és a kutatókat, elsősorban a forradcdmáro- kat egyaránt szolgáló formáit. A proletárdiktatúra idejére már a Kommunisták Magyarországi Pártjának tagja s kommunistákhoz méltóan vállalja a dicsőséges 137 nap minden nagyszerű feladatát. Ezek után természetes, hogy 1919 augusztusában Szigeti Gabriella számára Magyar- országon csak internálótáborban juthatott hely, hiszen a dolgozó nép, az igazság, a művelődés szabadságának pártján állott. És 25 év következett, sötét a dolgozó magyar népnek és sötét a néppel egy Solti Andrásnénak. De a 25 év a felkészülés ideje is volt könyvtárosi hivatásának teljesítésére. Hosszú volt a 25 év, s mire Solti elvtársnő újra a Fővárosi Könyvtár dolgozója lehetett, őszbe vegyült, a haja, ráncos lett az arca, beteg a szive, de a hite, akarata szilárd, s töretlenül kezdte meg álmai valóra váltását. 1952 tavaszára a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár a legnagyobb olvasótábort kielégítő, legmodernebb könyvtár az országban — amint ezt Csekina elvtársnő megállapította. Ebben az eredményben mérhető le leginkább Solti elvtársnő munkája. Ez az eredmény annak a sok-sok megvalósított újításnak, a munka- módszerek sokféleségének köszönhető, melyet a könyvtár kollektívája dolgozott ki, s amelynek leglelkesebb támogatója volt Solti Andrásné. Bátran kísérletezett, s egyesítette a Tanácsköztársaság terveit a szovjet tapasztalatokkal e kísérletekben. Ez volt sikereinek egyik fő forrása. Nagy szeretettel, megértéssel s elvi szilárdsággal foglalkozott munkatársaival, különösen a kerületi könyvtárak dolgozóival. A Sztálin úton, Óbudán vagy Kőbányán egyaránt ott volt a kerületi könyvtárakban és segített, tanácsot adott. Különösen fontosnak tartotta, hogy minden könyvtáros tanuljon, képezze magát politikailag és szakmailag, emelje általános műveltségét. Ő maga nem lehetett olyan fáradt vagy elfoglalt, hogy akár egyetlen konferenciáról is hiányozzon. Rendszeresen olvasott, nyelvet tanult. Betegen is megőrizte szellemi frisseségét és kulturális érdeklődését. Ott volt az első népkönyvtárak szervezésénél, előadásokat tartott a pártbizottságok könyvtárostanfolyamain s erőt nem kímélve, hóviharral dacolva ment a Népművelési Minisztérium könyvtáros - iskolájára, hogy üzemi, falusi könyvtárosokat tanítson. Részt vett a Budapesti és az Országos Könyvtáros Bizottság munkájában s ott is harcolt a könyvtáros-munka magasabb színvonaláért, nagyobb megbecsüléséért. Solti elvtársnőnek volt egy kis családja, férje, gyermeke, unokái. Úgy szerette őket, ahogyan a legjobb féleségek, anyák, nagyanyák tudnak szeretni. Solti elvtársnőnek volt egy másik nagy családja is, a dolgozó magyar nép. Ezt úgy szerette, ahogyan a kommunisták tudnak szeretni, minden erővel, mindhalálig! D. P. MURAI LUJZA (1901 — 1953) 1918 óta lankadatlan szorgalommal dolgozott a könyvtár irodájában, majd a gazdasági osztályon. Emlékét megőrizzük. NAGY BALÁZS (1904—1954) raktárkezelő 1941 óta volt a könyvtár dolgozója. Munkáját mindenkor példaadó módon végezte. Emléke közöttünk él! 68
