A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1949-1954
Remete László: Reakciós hadjárat Szabó Ervin, a könyvtárpolitikus ellen
REAKCIÓS HADJÁRAT SZABÓ ERVIN, A KÖNYVTÁRPOLITIKUS ELLEN (1910—1918) A KILENCSZÁZAS ÉVEK ELEJÉN a nép felemeléséről szóló frázisoktól visszhangzik a magyar közélet. Nemcsak a burzsoá ellenzék képviselői, hanem az államhatalomban túlsúllyal rendelkező feudális érdekképviseletek egyes szószólói is reformokat sürgetnek, ígérnek a sajtóban, a parlamentben, a szószéken, a törvényhatóságokban. Akadtak számosán a nép ügyének igaz védelmezői között is, kik hitelt adtak a hangzatos ígéreteknek és új fejlődési szakasz kezdetét látták ezekben az években. Nagy írónk, Gárdonyi Géza, ki mint egykori néptanító mindenek felett kulturális elmaradottságunk felszámolásáról álmodozott, a következő szavakkal jellemezte népműveltségünk akkori állapotát és a kultúr- munkásokra váró roppant feladatokat: „Nagy parlag az, amelynek nekieresztjük az ekét és kezdetben nagy követ kell kimozdítanunk . . . Pirulva kell látnunk, hogy még az Amerikai Egyesült Államok néger lakossága is műveltebb nálunk. Nálunk 100 ember közül 47 nem ismeri a betűt, ott 44 a tudatlansági százalék."1 Az uralkodó osztályok körében tapasztalt addig szokatlan buzgóság oka mindenekelőtt a munkásmozgalom erősödése volt. A század- fordulótól kezdve világszerte a haladás döntő mozgatóereje a munkásmozgalom. így volt ez nálunk is, annak ellenére, hogy a munkásság teljes politikai jogfosztottságban élt itt és a polgári demokrácia nyújtotta elemi jogért, a választójogért is véres, de mégis eredménytelen harcot kellett vívnia. Találóan írta ezekről az időkről Szabó Ervin: ,, Akárhogy is álljonMagy arországon a kérdés, azt tényként nálunk is el kell fogadni, hogy a negyedik rend törekvései dominálnak manapság valamennyi ország gazdasági, társadalmi és politikai harcaiban.“2 Ennek a tételnek igazolását láthatjuk az uralkodó osztály által folytatott könyvtárpolitiMinden megvénült agy gúnyos tilalomfa, minden elfoglalt pozíció tiltó kerítés az új eszmék előtt.“ Szabó Ervin kában is. Elegendő fellapozni báró Wlassics Gyulának, a könyvtárügy akkori hivatalos vezetőjének 1904:—1911 közt tartott beszédeit; tüzetesebb vizsgálat után nyomban kiderül, mennyire közvetlen módon hatottak a kor legnagyobb népmozgalmai : az 1905—1907-es forradalmi fellendülés — melyet az első orosz demokratikus forradalom hatása növelt naggyá — majd az 1911-ben kezdődött újabb forradalmi hullám a könyvtárügy hivatalos vezetőjére. Wlassics Gyula a reakció egyik legjelentősebb „ideológusa”, volt háromszoros kultuszminiszter, mint a könyvtárosok állami csúcsszervének, a Múzeumok és Könyvtárak Országos Szövetségének elnöke ugyanezen Szövetség évenként tartott vándorgyűlésein szólt a magyar kultúrmunkásokhoz. Wlassics vezető reakciós politikus módjára reagált a változó sikerekkel folyó osztályharc eseményeire Idézzünk három különböző időpontban (1906-, 1908- és 1911-ben) tartott beszédeiből. Látni fogjuk, hogy legfontosabb politikai mondanivalója — ellenkező előjellel — híven tükrözte a munkásosztály forradalmi harcainak ez években zajló történelmi fordulóit. 1906-ban, a forradalmi fellendülés idején óvatosságra, taktikusabb magatartásra intette azokat, kik még nem látták meg, hogy a népmozgalmaktól hangos időkben nem helyes antidemokratikus érzületeiket nyíltan hangoztatni: ,,... az ,odi profanum vulgus' [a köznép gyűlölete] a mai időkben már nem ismerte tő jele a tudományosságnak . . .“3 Magyarán ez azt jelentette : tanácsosabb a nép iránti gyűlöletet véka alá rejteni. Ám nézzük meg ugyanennek a Wlassicsnak 1908-ban tartott beszédét. Ebben az évben — az orosz forradalom átmeneti veresége, a magyar munkásmozgalom viszonylagos elosendesedése idején — mily önelégültséggel könyveli el a „sikert” a hatalmon levők „okos” politikája eredményeként: 69
