A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1949-1954
A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár jelentése 1949-1954
történetét. A tanultakról évvégi vizsgán számoltak be. A szemináriumok vezetésével a könyvtár dolgozóit bíztuk meg. Munkaközösségen dolgoztuk fel a könyvtári technika és adminisztráció egyes kérdéseit, Kljonov: ,,A könyvtáros kézikönyve“ c. könyve alapján. Ez a forma biztosította leginkább, hogy a megfelelő iskolai végzettséggel nem rendelkező könyvtárosok rendszeres műveltséget szerezzenek, és azok, akik a régi iskolákban tanultak, tudásukat marxista szempontokkal felfrissítsék. A szemináriumokon igyekeztünk a tananyagot a meglevő könyvanyaghoz kapcsolni. A könyvtárunk által rendezett szakoktatás színvonala lényegesen magasabb lett, mióta sok munkatársunk elvégezte vagy végzi a főiskola könyvtáros szakát. 1954-től kezdve az oktatás főformája az előadás volt, amelynek keretében a hallgatók megismerkedtek az újkori világirodalommal és a korszerű természettudomány alapismereteivel. Újat jelent, hogy az anyag szemináriumokon történő feldolgozásához írásos anyag készült. Továbbra is megtárgyalják a szakoktatás keretén belül a legfontosabb könyvtártechnikai kérdéseket. A szakmai továbbképzés keretén belül foglalkoztunk a gyermekek nevelését végző könyvtárosokkal is. A 15 éven aluli ifjúsággal foglalkozó ún. „ifjúsági“ könyvtárosok külön értekezleteken beszélték meg pl. a gyermekkönyvtárak speciális szakproblémáit, az ifjúsági könyveket, különös tekintettel a korosztályokra. Itt vitattuk meg a gyermekkönyvtárakról szóló szakfolyóiratcikkeket is. Oktatási munkánk egyik hiányossága volt, hogy nem tudtunk kellő tekintettel lenni a könyvtárosok műveltségi színvonalának különbözőségére. 1953-tól kezdve ezen úgy igyekeztünk segíteni, hogy a szemináriumi beosztásoknál tekintetbe vettük a könyvtárosok műveltségi színvonalát. 1954 őszén könyvtárosainkat a könyvtártechnikai minimum vizsgára készítettük elő. * Röviden igyekeztünk vázolni azt a munkát, amelyet a Fiókközpont, illetve a Módszertani Osztály a hálózat irányításával kapcsolatban végzett. Kétségtelen az a tény, hogy a hálózat egyes könyvtárai jó munkát végeznek. Ebben nagy szerepe van az osztály irányító munkájának, noha az osztálynak sok nehézséggel kellett megküzdenie. Az egyik legnagyobb nehézség — a fiókok leválása után — az osztály munkakörének, célkitűzéseinek pontos körülhatárolása volt. Meg kellett határozni a tanácsok irányító munkája mellett az osztály hatáskörét és ez nem ment könnyen. Hosszú ideig látott el az osztály olyan feladatokat, amelyek a fiókok leválása után, a tanácsok feladatkörébe tartoztak volna. (Pl. közművelődési hálózat jelentéseinek összesítése, statisztikák nyilvántartása stb.) Ez a körülmény tehertételként jelentkezett az osztály munkájában és megnehezítette a módszertani problémákkal való elmélyültebb foglalkozást. A Módszertani Osztály a köny vtár legfiatalabb osztálya, munköre most van kialakulóban. Sok tapasztalatra van még szükség ahhoz, hogy valóban a kerületi könyvtárak munkájának biztoskezű irányítója legyen. A KERÜLETI KÖZMŰVELŐDÉSI HÁLÓZAT A budapesti Szabó Ervin könyvtári közművelődési hálózat széle« hatókörű, kulturális nevelőmunkájával hozzájárult kultúrpolitikai harcunk sikereihez. Fejlődését és munkáját magában foglaló jelentésünk viszonylagos rövidsége nem jelenti azt, mintha nem ismernénk fel a hálózat nagy jelentőségét kulturális forradalmunkban. Itt csak azokat a mozzanatokat összegezzük, melyek a budapesti közművelődési könyvtárak fejlődésében sajátosak. Részletesebben foglalkozunk a hálózat kialakításával, propaganda- és nevelőmunkájával. A gyermekek könyvtári neveléséről pedig külön cikk szól. Ugyancsak külön fejezetben számolunk be a hálózat irányításáról és a módszertani munkáról. ' A Szabó Ervin elgondolásai alapján létesült fiókhálózat történetében a felszabadulás óta eltelt évek döntő változást hoztak. Szabó Ervin 1904—1918-ig állott a ma őróla elneve42
