A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1949-1954
A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár jelentése 1949-1954
Ennek a folyamatnak eredményeként a Fiókközpont régi formájában feleslegessé vált. Szükség volt azonban továbbra is egy olyan központi szakmai szervre, amely gondoskodik az egységes könyvtári eljárások kidolgozásáról, a legjobb propaganda- és nevelőmódszerek széles körben való terjesztéséről, az általános tapasztalatcsere megszervezéséről és a könyvtárosok szakmai továbbképzésének biztosításáról. Ezt a munkát továbbra is a Szabó Ervin Könyvtár központja látja el a Fiókközpont dolgozóiból és a legjobb kerületi könyvtárosokból létrehozott Módszertani Osztályon keresztül. A közművelődési hálózat igazgatásában bekövetkezett változások meg kellett, hogy változtassák a központi irányító szerv munkáját is. Az első időszakban — a Fiókközpont idejében — fő feladat volt az új fiókok létesítése és az idekerülő könyvtárosok szakmai, politikai és kulturális képzése. Ezek a nagy feladatok — a hat év alatt 23 fiók létesült és a könyvtárosok száma közel kétszeresére emelkedett — természetesen igénybe vették az osztály munkájának jelentős részét. Ki kellett jelölniük helyileg, hogy a város melyik kerületében van szükség könyvtárra. Gondoskodniok kellett ezeknek berendezéséről, folyamatosan gondoskodniok kellett arról, hogy a megnyitandó új könyvtárak számára megfelelő mennyiségű és összetételű könyvállomány álljon rendelkezésre. Gondoskodniok kellett azonfelül — és ez munkájuknak legjelentősebb oldalát jelentette — az új könyvtárosok képzéséről. Ezen a területen, bizonyos értelemben, úttörő munkát végeztek. A fiókhálózat kiépülése, a fiókok önállóvá válása, a könyvtárosok szakmai és műveltségi színvonalának emelkedése, reális alapot nyújtott arra, hogy a Fiókközpont helyét átvegye a Módszertani Osztály. A Módszertani Osztály munkáját a fiókok helyzetének, problémájának felmérésével — az instruktorok részletes írásos jelentést készítettek minden fiókról — kezdte el. A jövő feladata, hogy az osztály a múltban szerzett gazdag, gyakorlati tapasztalatait tudományos szinten dolgozza fel és ezzel tovább javítsa a könyvtárak munkáját. Amíg a könyfeldolgozás központilag történt, addig a Fiókközpont Állománygyarapítás, évenként kb. 90 000—110 000 könyv feldolgozását, szerelését könyvíeldolgozás és szétosztását végezte el. (A könyvállomány 1948—54-ig közel 450 000 kötettel gyarapodott.) Ezt a feladatát nagyüzemi szervezettséggel oldotta meg. Nem kellett a fiókokban külön-külön katalogizálni, szakozni — a munkát egyszerre, egy helyen végezték el. Megtalálták azt az egyszerű munkamódszert, amellyel a tömeges feldolgozást gazdaságosan, aránylag kis létszámmal, aránylag gyors ütemben, minden nyilvántartást kielégítő módon oldották meg. Elértük ezzel a megoldással hogy biztosítani tudtuk a feldolgozás szakmai színvonalát és az egyes könyvtárakba jól elkészített katalógusok kerültek. A fiókok állományáról központi eédulaleltár készült, feltüntetve, hogy a könyv melyik fiók állományában, hány példányban található meg. A könyvbeszerzés decentralizálásával megszűnt a központi leltár továbbfejlesztése. Az állomány gyarapításánál igyekeztünk tisztázni az állomány szákszerinti megoszlásának problémáját, a könyvtárak népkönyvtári funkciójának megfelelően. Az a gyakorlat alakult ki, hogy a beszerzett könyvek legalább 25%-a ifjúsági könyv legyen, a fennmaradó 75%-nak több mint a fele szépirodalom. A továbbiakban túlnyomórészt idoelógiai, természettudományos, kisebb százalékban műszaki könyveket vásároltunk. A központi könyvellátás előnyei mellett komoly hibaforrás volt az, hogy a szerzemé- nyezők nem ismerhették eléggé az egyes kerületek speciális igényeit. Bár a könyvellátás tekintetbe vette a kerületi könyvtárak alapanyagát, ellátottságát, a szétosztást néha mechanikusan végezte és nem vonta be az olvasóközönség kívánságait ismerő kerületi könyvtár- vezetőket a rendelésbe. Ezen a hiányosságon időközben kívánságlista készítésével igyekeztünk segíteni. A könyvellátás nehézségeit próbáltuk kiküszöbölni azzal a módszerrel is, hogy a kerületi könyvtárak között megszerveztük a könyvtárközi kölcsönzést. Megnehezítette a helyes állományfejlesztési politika kialakítását, hogy 1953 végéig, nem volt kellő kapcsolat a könyvkiadás szervei és a könyvtárak között. Könyvkiadásunk 38
