A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1942
Csirke Géza: Közös alosztások. Adalékok a könyvtári szakrendszer kérdéséhez
50 a lefektetett alapok érintése nélkül bővíthető. Az intézet megalapítói Henri Lafontaine és Paul Ötlet, hosszasan és alaposan áttanulmányozták a számottevő szakrendszereket s választásuk az Európában nagy idegankedéssel és lesújtó kritikával fogadott Dtwey-féle tizedesosztályozásra esett. A DK annyival inkább megfelelt igényeiknek, mert a jelzésül használt arabs számjegyek következtében — nemzetközi intézetről lévén szó — minden nyelvtől függetleníthették. Az arabs- számjegyek a művelt világban mindenütt ismeretesek. A jelzés ezen felül megfelelt ama követelményüknek is, hogy bármikor korlátlanul kiterjeszthető anélkül, hogy az alapot meg kellene változtatni. Mindazáltal nem vették át teljesen kritika nélkül. Dewey helyenkint előnyben részesítette Amerikát.1) Ezt a körülményt a rendszer nemzetközivé tételekor ki kellett küszöbölni. Az átdolgozás szakemberek bevonásával történt s az újítások közül később maga Dewey is sokat átvett. Az átdolgozás nagyjából három irányban történt: 1. a helyi jellegű előnyök kiküszöbölése ; 2. a rendszernek az anyag nagyságához mért részletes kiépítése; 3. a közös alosztások kidolgozása. Bennünket ez a harmadik rész érdekel közelebbről. A DK közös alosztásait már láttuk. Dewey itt helyes elvet vallott, de a keresztülvitel nem mindig következetes. A BDK a közös alosztásokat teljesen külön választja a főrendszertől és minden esetben külsőleg is szembetűnően jelzi, hogy alosztással állunk szemben. A DK például a formai alosztásokat egyszerűen hozzáfűzte a főszámhoz, a BDK ezeket zárójelbe teszi s úgy fűzi a főszámhoz. A művészeti lexikonokat pl. a DK 703, a BDK 7(03) jelzéssel látja el. Hasonlóképen jár el a földrajzi alosztásoknál is. Ezeket a DK-ban — mint láttuk — csak a külön megadott helyeken volt szabad használni. Azáltal ugyanis, hogy az alosztásokat elválasztójel nékül kellett hozzáírni a főszámhoz, azok a főszámmal teljesen egybeforrtak. A formai alosztásoknál a zéróval kezdődő szám még figyelmeztetett, hogy itt formai alosztás következik. A földrajziak ilyen intőjel híjján csak a megjelölt helyeken váltak alkalmazhatókká. Használatuk egyebütt ugyanis könnyen zavart okozhatott azáltal, hogy összetéveszthetők voltak a DK tizedes alosztályaival. Például: 271 szerzetesrendek szakjánál a DK-ban nem használható földrajzi alosztás. A DK az európai szerzetesrendekről írt munkát csak 271 alá teheti, mert a 271.4 az Ágoston-rend száma. A BDK-ban a földrajzi alosztások bárhol használhatókká váltak azáltal, hogy zárójelbe kerültek. A fenti példa a BDK beosztása szerint 271(4), tehát nem téveszthető össze a 271.4-es számmal. Ilyen összetévesztési lehetőség még aránylag kevés van a DK-ban, mert Dewey csak kevés helyen megy el a negyedik és további tizedes számig. A hosszabb szakszám már rendszerint maga figyelmeztet közös alosztási elemre. Miután a BDK sokkal részletesebben dolgozta ki a rendszert, az összetévesztési lehetőségek szaporodtak volna, ha továbbra is elválasztójel nélkül akarták volna a földrajzi alosztásokat a DK számhoz írni. A DK nem mindenütt fejezte ki alosztással a helyi kapcsolatot. így például a 347 az amerikai és angol magánjog száma, tehát itt maga a DK szám már helyi kapcsolatot is kifejez. Földrajzi alosztással csak az egyéb magánjog 349 szakja látható el. fgy például a római jog a DK-ban 349.37. A BDK a magánjogot egységesen 347-el fejezi ki s a helyi kapcsolatot mindenkor földrajzi alosztás hozzá- fűzésével jelöli. Tehát az angol magánjog 347(42), az amerikai (Egyesült Államok) 347(73), viszont a római is itt van 347(37). J) Dewey rendszere nem készült nemzetközi rendszernek, hanem amerikai könyvtárak számára.
