A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1942

Csirke Géza: Közös alosztások. Adalékok a könyvtári szakrendszer kérdéséhez

50 a lefektetett alapok érintése nélkül bővíthető. Az intézet megalapítói Henri Lafontaine és Paul Ötlet, hosszasan és alaposan áttanulmányozták a számottevő szakrendszereket s választásuk az Európában nagy idegankedéssel és lesújtó kritikával fogadott Dtwey-féle tizedesosztályozásra esett. A DK annyival inkább megfelelt igényeiknek, mert a jelzésül használt arabs számjegyek következtében — nemzetközi intézetről lévén szó — minden nyelvtől függetleníthették. Az arabs- számjegyek a művelt világban mindenütt ismeretesek. A jelzés ezen felül meg­felelt ama követelményüknek is, hogy bármikor korlátlanul kiterjeszthető anélkül, hogy az alapot meg kellene változtatni. Mindazáltal nem vették át teljesen kritika nélkül. Dewey helyenkint előnyben részesítette Amerikát.1) Ezt a körülményt a rendszer nemzetközivé tételekor ki kellett küszöbölni. Az átdolgozás szakemberek bevonásával történt s az újítások közül később maga Dewey is sokat átvett. Az átdolgozás nagyjából három irányban történt: 1. a helyi jellegű előnyök kiküszöbölése ; 2. a rendszernek az anyag nagyságához mért részletes kiépítése; 3. a közös alosztások kidolgozása. Bennünket ez a harmadik rész érdekel közelebbről. A DK közös alosztásait már láttuk. Dewey itt helyes elvet vallott, de a keresztülvitel nem mindig következetes. A BDK a közös alosztásokat teljesen külön választja a főrendszertől és minden esetben külsőleg is szembetűnően jelzi, hogy alosztással állunk szemben. A DK például a formai alosztásokat egyszerűen hozzáfűzte a főszámhoz, a BDK ezeket zárójelbe teszi s úgy fűzi a főszámhoz. A művészeti lexikonokat pl. a DK 703, a BDK 7(03) jelzéssel látja el. Hasonlóképen jár el a földrajzi alosztásoknál is. Ezeket a DK-ban — mint láttuk — csak a külön megadott helyeken volt szabad használni. Azáltal ugyanis, hogy az alosztásokat elválasztójel nékül kellett hozzáírni a főszámhoz, azok a főszámmal teljesen egybeforrtak. A formai alosztásoknál a zéróval kezdődő szám még figyelmeztetett, hogy itt formai alosztás következik. A földrajziak ilyen intőjel híjján csak a megjelölt helyeken váltak alkalmazhatókká. Használatuk egyebütt ugyanis könnyen zavart okozhatott azáltal, hogy összetéveszthetők voltak a DK tizedes alosztályaival. Például: 271 szerzetesrendek szakjánál a DK-ban nem használható földrajzi alosztás. A DK az európai szerzetesrendekről írt munkát csak 271 alá teheti, mert a 271.4 az Ágoston-rend száma. A BDK-ban a földrajzi alosztások bárhol használhatókká váltak azáltal, hogy zárójelbe kerültek. A fenti példa a BDK beosztása szerint 271(4), tehát nem téveszthető össze a 271.4-es számmal. Ilyen összetévesztési lehetőség még aránylag kevés van a DK-ban, mert Dewey csak kevés helyen megy el a negyedik és további tizedes számig. A hosszabb szakszám már rendszerint maga figyelmeztet közös alosztási elemre. Miután a BDK sokkal részletesebben dolgozta ki a rendszert, az összetévesztési lehetőségek szaporodtak volna, ha továbbra is elválasztójel nélkül akarták volna a földrajzi alosztásokat a DK számhoz írni. A DK nem mindenütt fejezte ki alosztással a helyi kapcsolatot. így például a 347 az amerikai és angol magánjog száma, tehát itt maga a DK szám már helyi kapcsolatot is kifejez. Földrajzi alosztással csak az egyéb magánjog 349 szakja látható el. fgy például a római jog a DK-ban 349.37. A BDK a magánjogot egysé­gesen 347-el fejezi ki s a helyi kapcsolatot mindenkor földrajzi alosztás hozzá- fűzésével jelöli. Tehát az angol magánjog 347(42), az amerikai (Egyesült Államok) 347(73), viszont a római is itt van 347(37). J) Dewey rendszere nem készült nemzetközi rendszernek, hanem amerikai könyvtárak számára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom