A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1942
Csirke Géza: Közös alosztások. Adalékok a könyvtári szakrendszer kérdéséhez
51 A nyelvi alosztásnál a helyzet analóg. A DK a 4-es (nyelvi) szak második és további tizedesszámait használja fel a 8-as (irodalom) szakban is ugyanazon nyelv irodalmának jelzésére, de felhasználja ezt a nyelvi felosztást külön megjelölt helyeken egyszerű hozzáírással. A BDK a nyelvi alosztást is külön jellel jelöli és használatát a szakséma egész területén lehetővé teszi. Az alosztások egyébként a DK-ban megismert 4-es szakból alakulnak úgy, hogy a 4-es szám helyébe = (egyenlőségjel) kerül az irodalmi 8-as szak kivételével, ahol használata a DK-évaf , megegyezik. Az Újtestamentum németnyelvű fordítása pl. a DK-ban : 22Í.053, /o a BDK-ban 225.05=3. Bevezeti a BDK a nyelvi alosztás új alkalmazását is s ezáltal tulajdonképen egy új, a nyelvi és földrajzi alosztás között álló alosztást létesít: a faji alosztást. Ez a nyelvi alosztástól csak annyiban különbözik, hogy zárójelbe kerül. Tehát =3 német nyelv; (=3) germánok. Ennek az alosztásnak azoknál a népeknél van nagy jelentősége, amelyek földrajzi elhelyezkedése nem fejezhető ki földrajzi alosztással, így pl. a diaspora zsidóság (=924) esetében, de még az araboknál is a (=927) faji alosztás szélesebb körű, mint az (53) Arábia földrajzi alosztás, amely nem foglalja magában az arabok elterjedésének egész területét. A DK a mórok 700 éves spanyolországi uralmát 946.02 számmal fejezi ki, de arab szempontból ugyanezt kifejezni nem tudja, mert Arábia történetébe ez nem osztható be. A BDK ellenben ezt az uralmat akár Spanyolország történetében : 9(46)"07 : 14", akár az arabok történetében : 9(=927) (46), ki tudja fejezni. A zsidók történetét a DK 933-ba kénytelen tenni akkor is, ha nem az ókori, hanem újabbkori történetükkel foglalkozik valamelyik munka, holott Judea története az ókorban1) nem fedi például a zsidóüldözések történetét tárgyaló mű esetében a tárgyat. Ugyanezt a BDK 9(=924) számmal ki tudja fejezni s ha szükséges, még további földrajzi alosztással korlátozni is tudja meghatározott földrajzi helyre. Egészen különös módon, mondhatnánk huszáros vágással oldotta meg a BDK az időalosztás kérdését. A betűjelzést használó szakrendszereknél érthető volt, hogy legmerészebb újítás esetében, mint például Brown rendszerében, bizonyos évszámokat betű, vagy betűkombináció segítségével fejeztek ki. Az arabs számokat felhasználó DK esetében önként kínálkozott az ugyancsak arabs számokkal kifejezett időmegjelölés felhasználása. Ez a megoldás mégis csak a BDK megalkotóinak jutott eszébe. Amig a DK csak a történelem egyes korainak meghatározására alkotott számmal tud időpontot kifejezni más szaknál is, a BDK egyszerűen idézőjelbe teszi azt az évszámot, amelyik az esemény időpontját jelzi, a történelemnél éppúgy, mint más szakoknál is. Ha csak évtizedre van szükség, elhagyja az utolsó számjegyet, ha évszázadra, az utolsó kettőt. Sőt ha évezredre lenne szükség, csak az első számjegyet tartja meg. fgy azonban összetévesztési lehetőségek keletkeztek. Ezek kiküszöbölésére minden nem ezres helyértékű évszám, ezres helyértékűre egészítendő ki. Ezt egy, illetve két zérus2) beiktatásával a tényleges évszám előtt, könnyen végre lehet hajtani. Tehát az »1« nem a Kr. u. első évet, hanem a Kr. u. második évezredet3) jelenti, s a Kr. u. első évet »0001«-el kell jelölni. A Krisztus születése előtti és utáni időszámítás megkülönböztetését ott, ahol az nem egészen nyilvánvaló a — és + jeleknek az évszám előtti feltüntetésével kell végrehajtani úgy, hogy a — jel minden esetben, a + jel azonban csak ott használandó, ahol ezt az időszámítást általában akarjuk jelölni, vagy ahol esetleg félreértésre adhatna alkalmat a jel elmaradása. Pl. "—001" jelenti a Kr. e. utolsó b Ezt jelenti pontosan a 933-as szám, 2) A Kr. u. és e. első, illetve utolsó évtizednél három zérus. 3) Az 1000-et elkezdődő évezredet. 4*
