A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1941
Németh Endre: Jog és törvényhozás a könyvtári életben
212 nyainknak ebben a kérdésben talán az a megoldás felel meg legjobban, ha a könyvtárosképzést két részre bontjuk és az egyes könyvtárakban végzett gyakorlati tanulmányozáson kívül állandó jellegű egyetemi könyvtártani oktatás rendszeresítését biztosítjuk. (Hasonló szellemben lásd : Hónian Bálint, Múzeumok és könyvtárak, 1927.) A könyvtári együttműködés megszervezése még távolról sem mondható teljesnek. Itt a gyarapítás összhangjának további biztosítása, különösen pedig nagyobb könyvtáraink gyűjtőkörének egészséges megosztása igényel törvényes szabályozást. Meg kell említenünk az egységes rendszerezési szabályok alkotásának szükségességét is. Ennek gyakorlatilag ma már bizonyos tekintetben meg van az alapja — így pl. a szakosztályozás terén. Könyvtárainkban az utóbbi időben jelentékeny mértékben elterjedt a tizedes rendszer ; tehát nincs akadálya annak, hogy jogszabály írja elő új intézménynél a DK kötelező bevezetését. Szükséges a könyvtári könyv fokozott jogi védelmének továbbfejlesztése — ebből a szempontból a jogalap már megvan (1929 : XI. t.-c. 46. §. — kölcsönzési kihágás). Különösen fontos, hogy a könyvtár károsodás esetén teljes kártérítéshez jusson. Végül utalunk a kötelespéldány szétosztásának kérdésére ; szükséges a helyi szempont fokozott figyelembevétele. Ennek kimondása ugyancsak törvényes szabályozás tárgyát képezheti. A fentiekben megkíséreltük, hogy a könyvtárral összefüggő joganyagot vázlatosan összeállítsuk. A feladatot nehezíti az, hogy a könyvtári jogviszonyok sokfelé szétágaznak és a jogi tételeket ennek megfelelően igen széles körből kell kielemezni. À könyvtárjog különösen hazai viszonylatban nyers, feldolgozatlan ; így annak, aki ezzel foglalkozik könyvtári nyelven szólva olyan a helyzete, mintha kaotikusán rendezetlen könyvgyűjtemény rendszerbe szedésére vállalkoznék. A külföldi irodalom nyújt ugyan támpontot a főbb irányelvek megállapítására, de mivel a jog természeténél fogva egyike az autonom ismeretágaknak — a magyar jogrendszer pedig különösen önálló irányban fejlődött ki — így a hazai könyvtárjogi megállapítások a gyakran eltérő körülmények miatt csak gondos mérlegelés után hozhatók. A könyvtárjog kiforratlan állapota nem nyújt elég támpontot arra, hogy végleges és megdönthetetlen rendszer igényével lépjünk fel, ám az irányelvek vázlatos lerögzítése megadja annak a lehetőségét, hogy kiinduló pontként szolgáljanak a könyvtári jog részletkérdéseinek behatóbb vizsgálatában. Összeállításunk keretében a kötelespéldány ismertetése során kíséreltük meg, hogy azt, mint különlegesen könyvtári vonatkozású jogágat, részletesebben kidolgozzuk ; míg máshol a terjedelem korlátolt lehetősége miatt a tanulmány inkább összefoglaló természetű. Ezért inkább a teljességre, mint a részletezésre törekedtünk. A könyvtári jog élő valóság, amelyet szükséges állandóan szemmeltartani és egységes irányba fejleszteni, hogy a könyvtár és a közönség jogos érdekei egyaránt intézményes védelemben részesüljenek. A modern könyvtáros, aki már nemcsak belső munkálatokat végez, hanem állandóan kapcsolatban áll a könyvtár közönségével, a könyvtári jog ismeretét nem nélkülözheti. Reméljük, hogy munkánk mind könyvtártani, mind jogi szempontból nem volt hiábavaló ; ha sikerült a könyvtári tudomány eme, hazánkban eddig elhanyagolt részére ráirányítani a figyelmet és használható alapvetést nyújtani, úgy elértük célunkat.
