A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1941
Németh Endre: Jog és törvényhozás a könyvtári életben
Elkobzott nyomtatványokból három példányt szolgáltat be az elkobzást foganatosító hatóság (Széchenyi Könyvtár, Statisztikai Könyvtár, Országgyűlési Könyvtár). A jogosított könyvtárak az elkobzott példányok elkülönített és a közhasználattól elzárt megőrzéséről gondoskodni tartoznak. Közérdekből titokban tartott állami nyomtatványok, mint kötelespéldányok, utólagosan kerülnek a teljes gyűjtést folytató könyvtárakba (Széchenyi Könyvtár, Statisztikai Könyvtár). A nyomdatermékekről mind a nyomtató, mind a kiadó negyedévenkint kötelező kimutatást készít. A nyomdatermék-kimutatásban a kiadványokat hétféle cím alatt kell csoportosítani (9300/1935. VKM. 31. §.). Ezek sorrendben a következők: 1. napilapok, 2. időszaki folyóiratok és hírlapok, 3. könyvek és füzetek, 4. zenemüvek, 5. térképek, 6. önálló képes ábrázolások (metszet, kőnyomat, sokszorosítás stb.) s végül 7. vegyes kisebb nyomtatványok. A kimutatást megkapják a kötelespéldányra jogosított könyvtárak. A jegyzékkel egyidejűleg kapja a két teljes Hungarika gyűjtésű könyvtárunk 'magát a kötelespéldányt is, míg az Akadémia és az Országgyűlés könyvtára a jegyzék alapján jelöli ki az igényelt példányokat. Ha a törvényben kijelölt kötelezettek nem szolgáltatják be a kötelespéldányt, ügy a jogosított könyvtárak kétféleképen járhatnak el. Vagy vétel útján szerzik be a sajtóterméket, vagy felkérik a közigazgatási hatóságot, hogy azt számukra a kötelezettek példányai közül lefoglalja. Ha vétel útján történt a beszerzés, akkor a költséget a beszolgáltatást elmulasztó kötelezett téríti meg (Törv. 40. §.). A törvény felhatalmazza a jogosított könyvtárat arra is, hogy olyan kiadványt, amely közműveltségi szempontból sürgősen szükséges, a megjelenés után, mint kötelespéldányt, azonnal igényelje (36. §.). A törvény megszegése kihágás, mely pénzbüntetéssel jár ; az eljárást közigazgatási hatóság folytatja le. A kötelespéldány másik típusa a sajtórendészeti célból kötelező példányszolgáltatás. Jogforrása az 1938. évi XV11I. t.-c. 2. §-a, amely szerint a sajtótermékeket a kir. ítélőtábla területén működő ügyészhez (Budapesten a kir. büntetőtörvényszéki ügyészhez) kell eljuttatni. Mint már említettük, ezek a példányok az ügyészi átvizsgálás után, szintén a közkönyvtárak gyarapítását szolgálják. Ennek törvényes jogalapja az 1929 : XI. t.-c. 41. §-a, amely szerint a kir. ügyészséget illető kötelespéldányt, ha ott már szükség nincs rá, tudományos célra annak a könyvtárnak kell kiszolgáltatni, amelyet az OKBK javaslata alapján a '""Itusz- miniszter kijelöl.} * Az előadottakból kitűnik, hogy hazai jogalkotásunk figyelme — különösen az utolsó negyedszázadban — kiterjedt a könyvtári jog csaknem valamennyi kérdésére és több tekintetben rendezte a múltban oly mostohán kezelt közgyűjteményeinket. Sikerrel egybefoglalta vidéki közgyűjteményeink nagyrészét "és a Magyar Nemzeti Múzeum, mint gyüjteményegyetem alapítása révén irányt szabott az országos könyvtárügyi kultúrpolitika terén. A fejlődés szempontjából azonban még sok könyvtári kérdés vár szabályozásra, ezek közül több olyan, amely régóta égető problémája a könyvtárügynek, így intézményesen ma sincs rendezve a könyvtárosképzés. A Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesületének hervadhatatlan érdeme a két ízben, 1937. és 1938-ban megrendezett könyvtárosképző tanfolyam, amely ezen a téren kiváló, új kezdeményezés volt. A könyvtárosképzés végleges megoldása bonyolult probléma, amelyet — mint a külföldi példák mutatják — nehéz kielégítően megoldani. Hazai viszo
