A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1941
Németh Endre: Jog és törvényhozás a könyvtári életben
210 Következően a szabadságharc előestjén alkotott sajtótörvényben (1848: XVIII. t.-c.) találkozunk ismét a kötelespéldány szabályozásával. A 40. §. szövege ez : »Ügy a nyomtatványokból, mint az ábrázolatokból két (2) példány a helybeli hatóságnak átadandó, egyik a hatóságé, másik bekötve a Nemzeti Múzeumé lesz.« Félszázaddal később a Központi Statisztikai Hivatalról szóló törvény (1897 : XXXV. t.-c.) emlékezik meg a kötelespéldányról éspedig a 4. §-ban, ahol kimondja, hogy a Központi Statisztikai Hivatal könyvtárát kötelespéldány illeti meg. Ez a szabály annyiban is nevezetes, mert nem az összes nyomtatvány, hanem csupán bizonyos tárgykörökbe tartozó művek beszolgáltatási kötelezettségét írja elő. Még ugyanebben az évben jelent meg az első hazai törvényünk, amely kizárólag a tudományos célra szolgáló kötelespéldányról szól (1897 : XLI. t.-c.) A tizennyolc szakaszból álló törvény kimondja, hogy tudományos célra kötelespéldányt kap a Nemzeti Múzeum valamennyi nyomtatványból, a Magyar Tudományos Akadémia pedig meghatározott tárgykörű anyagból. Beszolgáltatásra kötelezett általában a nyomdász. Ezt a törvényt kiegészíti az 1922 : XX t.-c., amely az eddig jogosított könyvtárakon kívül még a Parlamenti Könyvtárat is kötelespéldányhoz juttatja. Miután így a tudományos célú kötelespéldányról több részlettörvény keletkezett, idővel szüksége mutatkozott annak, hogy ezeket a szabályokat egységes szempontból összefoglalják. Egyidejűleg pedig a szükséges pótlásokat is fel kellett venni, hogy az észlelt hiányok orvoslást nyerjenek. így keletkezett a mai jogállapotot feltüntető új kötelespéldány-törvény, amely nem különálló jogszabály, hanem a könyvtárügyi törvény keretében illesztett fejezet (1929 : XI. t.-c. V. fejezet). Ezzel a beleillesztéssel a kultuszkormány külsőleg is kifejezésre kívánta juttatni azt a szoros összetartozást, amely a kötelespéldányszolgáltatás és a könyvtárügy között fennáll. Az 1929 : XI. t.-c. 32. §-a szerint a magyarországi nyomdatermékekből négy példányt kell tudományos célra, mint kötelespéldányt, ingyen beszolgáltatni. A kötelespéldányra való jogosultság mértéke kétféle. Valamennyi nyomtatványból kap a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchenyi Könyvtára és a Központi Statisztikai Hivatal könyvtára. Bizonyos korlátok között élvezett kötelespéldány jogosultsága vau a Magyar Tudományos Akadémia és az Ország- gyűlés könyvtárának. Ebből kitűnik, hogy az új törvény a Központi Statisztikai Hivatal könyvtárának jogosultságát a régi helyzethez viszonyítva kibővíti, amidőn az összes sajtótermékre való igényét elismeri. Teszi ezt azzal az indokolással, hogy a nemzeti kultúra szempontjából nagyfontosságú nyomdatermékek pusztán egy példányban való teljes gyűjtése szerencsétlenség esetén pótolhatatlan veszteséget okozhat. Ezért az Országos Széchenyi Könyvtár mellett még, mint legalkalmasabb intézmény, a Központi Statisztikai Hivatal könyvtára is részesült a magyar szellem mindennemű termékéből, az úgynevezett Hungarikumokból. A beszolgáltatási kötelezettség elsősorban a nyomdászt terheli, de az el nem juttatott kötelespéldányokért a kiadó a nyomdásszal egyetemlegesen felelős (32. §.). A törvényben meghatározott esetekben közvetlenül a kiadó a kötelezett ; így, ha a művet külföldön nyomatták, de hazánkban adták ki, ha a nyomda megszűnt vagy tulajdonosa változott, végül ha a munkát több nyomdász készítette. Hazánkban eszerint a beszolgáltatás kötelezettségét az úgynevezett helyettesítési (szubszidiárius) rendszer szerint állapították meg. Külföldön a kötelezett személye változóan oszlik meg a kiadó, a nyomdász, a szerző vagy a megrendelő között. Az egyes országokra vonatkozóan kitűnő összeállítást nyújt Alfred Flemming : Das Recht der Pflichtexemplare, 1940. című munkája.
