A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1941
Németh Endre: Jog és törvényhozás a könyvtári életben
206 Kereskedelmi vétel esetén a jóhiszemű vevő (könyvtár) általában tulajdonosa lesz a könyvnek, még ha az eladónak nem is volt jogában azt elidegeníteni (K. T. 299. §.), ilyen esetben a tulajdonjog megszerzéséhez a következő kellékek szükségesek : a könyvet a kereskedő üzlete körében adja el ; a könyvtár jóhiszeműen vásárolja, vagyis nem tudja, hogy az nem a kereskedőé (a jóhiszemet általában vélelmezik) és végül, a könyvet a könyvtár kézhezkapta. Ha a könyvtár lopott könyvet vásárolt, azt vissza kell szolgáltatnia a tulajdonosnak, de kártérítési igénye támad az eladóval szemben. Az eladó felel a hibás könyvért. Ilyenkor a könyvtár visszamondhatja a vételt, kívánhatja a vételár mérséklését, vagy új példányt kérhet. A vételár általában megszabott pénzösszeg. Kereskedelmi szokás, hogy a vételárból az állandóan vásárló könyvtár meghatározott százalékú engedményt kap. Kivételes időben — pl. háború — az ár változhat ; különösen a folytatásokban megjelenő munkák ára eltérhet az előre megállapított ártól. Az átértékelésre vonatkozó irányelveket az 1928: XII. t.-c. szabályozta átmeneti hatállyal ; szükség esetén azonban precedensül szolgálhat. A kereskedelmi vétel esetében a könyvtárnak az eladó ellen a könyv hiányaira alapított kereseti joga az átvételtől számított hat hónap alatt elévül. Ellenkező megállapodás lehetősége azonban nincsen kizárva (K. T. 349. §.). Csere. A könyvtár beszerzési formái között szerepel a csere, amelyben könyvet könyvért szolgáltatnak. Jogi kellékei azonosak a vétel előírásaival. A könyvtár életében a csereforgalom rendkívül jelentős szerepet tölt be. Az egyes intézmények fölösleges példányaikat (duplum) szívesen rendelkezésére bocsátják azon könyvtárnak, amely arra igényt tart, különösen, ha ennek fejében csereképen más felhasználható anyaghoz jutnak. Természetesen ez a szándék csak akkor jár igazi eredménnyel, ha a fölösleges, illetőleg igényelt műveket egységesen nyilvántartják és az egész csereforgalmat központilag bonyolítják le. Különös jelentősége van a központi adminisztrációnak akkor, ha a csereforgalomba nemcsak hazai, hanem külföldi intézmények is belekapcsolódnak. A tudományos élet már régen felismerte a csereforgalom szabályozásának szükségességét és ennek folyományaképen jött létre 1886-ban az úgynevezett brüsszeli egyezmény, amely a nemzetközi csereforgalmat az egyezményhez csatlakozott államok között egységes szempontok szerint szabályozta. Magyarország 1924-ben csatlakozott a brüsszeli egyezményhez. Ennek alapján a nemzetközi kiadványcsere módozatait külön rendelet szabályozza (5651/1924. ME.) A csereforgalom lebonyolítására a kultuszkormányzat 1923-ban központi szervet létesített, az Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központot, amelynek szervezetét az 1922 : XIX. t.-c. alapján kibocsátott rendelet (594/1923. VKM.) állapítja meg. Az OKBK a Magyar Nemzeti Múzeum kebelébe sorolt intézmény (1924: VIII. t.-c. 3. §.), amely működését a Közgyűjtemények Országos Felügyelőjének felügyelete és irányítása alatt végzi. A Központ feladata lényegileg két csoportra osztható, mégpedig egyrészt a különböző kiadványok csereforgalmának intézése és lebonyolítása, másrészt a közgyűjteményeink könyv- és folyóiratanyagának központi nyilvántartására irányul. A csereforgalom szempontjából a központ hatásköre nemcsak közvetítő, hanem szervező vonatkozásban is megnyilvánul. Működése kiterjed az országos nagy közgyűjteményeinket egybefoglaló Magyar Nemzeti Múzeum kötelékébe
