A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1941
Németh Endre: Jog és törvényhozás a könyvtári életben
198 Kölcsönzési kihágás. Az 1929. évi XI. t.-c. 46. §-a kimondja, hogy ha valaki közgyűjteményben őrzött könyvet eltulajdonítás szándéka nélkül, de a kölcsönzés tekintetében meghatározott szabályok megszegésével elvisz, vagy a szabályszerűen kikölcsönzött könyvet a megszabott határidő letelte után felhívás ellenére sem szolgáltatja vissza — amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezést nem von maga után — kihágást követ el. Ebből az intézkedésből világosan kitűnik, hogy könyvtári törvényünk a közgyűjtemény védelmét a magánjogi védelmen túlmenően büntetőjogi, vagyis közjogi úton kívánja megvalósítani. Amíg ugyanis a magánkönyvtár használatra kiadott könyvét adott esetben polgári peres eljárás lefolytatásával szerezheti vissza, addig a közgyűjtemény késedelmes olvasója ellen büntetőeljárást indíthat. A törvényszakaszban meghatározott kihágás új bűncselekmény, mégpedig kimondottan könyvtári vonatkozású sui generis bűncselekmény. Benne a közkönyvtár megbecsülését és egyben közületi szerepének közjogi elismerését leljük. A törvény az említett kihágás nyomán bekövetkező eljárást közigazgatási hatóság hatáskörébe utalja, amely azt mint rendőri bíróság folytatja le. Az államrendőrség működési területén az eljárás az államrendőrség hatáskörébe tartozik. Másodfokon is az illetékes rendőri büntetőbíróság ítél, míg az esetleges felfolyamodás következményeképen harmadfokon a VKM. bíráskodik (Törv. 49. §.). A hatáskör ilyetén való megállapítása a miniszteri indokolás szerint azért történt, mert a rendes bíróság (járásbíróság) eljárása a tárgy természetéshez képest hosszadalmas. A gyorsabb ütemű közigazgatási eljárás következtében több a valószínűsége annak, hogy a kérdéses művet a gyűjtemény vissza tudja szerezni. Mire ugyanis a rendes bírósági eljárás befejeződik és a büntetést, illetőleg kártérítést a bíróság megítéli, addigra megtörténhetik, hogy a szóbanforgó munkát már nem lehet újból beszerezni. Ennélfogva célszerűségi szempontból kívánatosnak mutatkozik, hogy az eljárást közigazgatási hatóság folytassa le. Rongálás. A könyv szándékos megrongálása kártérítésen felül súlyos büntetőjogi megítélés alá tartozik. A Btk. 420. §-a értelmében vétséget követ el az, aki közkönyvtárban őrzött könyvet jogtalanul megrongál, elpusztít, vagy megsemmisít. A bűncselekmény alanya, vagyis a vétség elkövetője bárki lehet, még a tulajdonos is, pl. ha a könyvet tulajdonjoga fenntartásával helyezte volt el a könyvtárban. A bűncselekmény tárgya a közkönyvtárban őrzött könyv, ami azt jelenti, hogy a véletlenül odakerült könyv rongálása nem tartozik ezen szakasz alá. Ha valaki a könyvtár rendezett részét szétdobálja, cselekedete szintén tárgya a Btk. 420. §-ában említett ingórongálásnak. Tehát a könyvtár, mint összetett dolog, nemcsak egyes részeiben, mint pl. egy könyv szétszaggatása, hanem a maga egészében is kritériuma e vétségnek. Ha a cselekmény a könyv használhatóságát nem érinti, rongálásról nincs szó (pl. valaki a kivett műben sajtóhibát javít) ; ha azonban ilyen célból ritkasághoz nyúl, akkor már elköveti a vétséget. Sikkasztás. A könyvtári bűncselekmények között talán leggyakoribb az, hogy valaki a házi használatra kivett könyvtári művet, mint saját tulajdonát kezeli és az őrizetére bízott köteteket elidegeníti. Ez a cselekmény kimeríti a sikkasztás tény-
