A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1941
Németh Endre: Jog és törvényhozás a könyvtári életben
195 elmaradt haszon, hanem a közösség használatára szolgáló vagyontárgy jogtalan visszatartásáért kirovott közigazgatási bírság körébe vonható. A könyvtárhasználat részletes szabályozása az általános kereteken belül a könyvtárat fenntartó hatóság (tulajdonos) jogkörébe tartozik. Ez azt jelenti, hogy a könyvtár a nyilvánosság és közhasználat alapelvein belül, maga szabja meg az ügyvitel módozatait. Fontosabb mozzanatai : 1. Könyvek használata a könyvtár helyiségeiben (helybenhasználat). Rendesen az illető könyvtár állományába tartozó anyagot használhatja az olvasó ; kivételesen előfordul, hogy más intézmény könyveit igényeli helybenolvasásra. így indokolt esetben főként tudományos, bűvárlati célból vidéki könyvtár szokott igényelni könyveket olvasója kívánságára. A helybenolvasás a könyvtárhasználat legszélesebbkörű igénybevételi formája. Különgyüjtemények, védett könyvek, stb. kell, hogy ezen az úton a nyilvánosság elé jussanak, máskülönben a könyvtár alapcélját, létjogosultságát tagadja meg, hiszen »a könyvtár a könyv és az olvasó találkozóhelye«. (Fitz József: Könyvtári igazgatás, 1937. p. 2.) A könyvtári szabályzatok a helybenolvasás eredményes biztosítása érdekében lehetőleg hosszú nyitvatartási időszakot írnak elő. Ebben a tekintetben a fejlődés iránya az egész napon át igénybevehető könyvtár típusának megvalósítása felé törekszik (amerikai könyvtárak). A helybenolvasási díjak rendszerint a könyvtári illeték legalacsonyabb tételei. Rendszerint pusztán az igazolólap és a nyomtatványköltség értékéig terjednek. A teljesen díjtalan könyvtárhasználat kontinentális viszonyainknak nem felel meg, főként azért, mert a tapasztalat szerint a közönség körében hajlandóság mutatkozik arra, hogy a könyvtárat ilyen esetben más szociális intézménnyel összecserélje, (melegedő, váróterem stb.) és erre a célra használja. Ezzel természetesen karöltve jár annak a veszélye is, hogy a komoly olvasóközönség kiszorul a könyvtár olvasóterméből. így jogosultnak mondható a minimális könyvtárhasználati díj helybenolvasás esetében is. Hazánkban csaknem valamennyi könyvtár bevezette a helyi használati díjat. A könyvtárhasználati jogosultság kérdése több szempontból kelt figyelmet. Nyilvánvaló, hogy a használathoz bizonyos feltételek fennforgása elengedhetetlenül szükséges. így az ifjúság lelki, erkölcsi védelme szempontjából alapfeltétel lehet bizonyos életkor betöltése. Természetes, hogy a nagykorúság, amely a jogéletben oly fontos szerepet játszik, könyvtári szempontból is teljes használati jogosultságot biztosít. Azonban a könyvtári életben ezen túlmenő szempontokat is figyelembe kell venni, mert az érettebb tanulóifjúság könyvtárlátogatási jogosultsága vitán felül áll, pedig ez a réteg nagyobbrészt kiskorúakat jelent. Éppen ezért nemcsak a nagykorúság, hanem a középiskolai végzettség (érettségi bizonyítvány) általában feljogosít a könyvtár használatára is. A még kívülmaradó kiskorúak sincsenek elzárva a könyvektől, számukra létesül az ifjúsági könyvtár, amely éppen az életkort figyelembevéve alkot külön könyvtártípust. Kiskorúaknál jogi szempontból előtérbe lép a jótállás kérdése, amely törvényes képviselő, vagy más jótálló révén biztosítja a könyvtárat, hogy az esetlegesen felmerülő követeléseit be tudja hajtani. A használati díjat az elmélet közjogi ellenszolgáltatásnak fogja fel (List, Treplin). A díjat a gyűjteménnyel rendelkező hatóság egyoldalúan állapítja meg, figyelembevéve a közönség egyes rétegeinek teherbíróképességét. A díjszabás tekintetében — amint említettük — lényeges különbség van a magánkölcsön- könyvtár és a közkönyvtár között. Amíg ugyanis a kölcsönkönyvtárbán a díjfizetés szabad alku tárgya lehet (még ha szabott árat is jelez a hirdetmény), addig a közkönyvtár ilyen alkura nincs feljogosítva és a használati díjak kiszabásánál 13*
