A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1941
Németh Endre: Jog és törvényhozás a könyvtári életben
194 könyvtárunk a Fővárosi Könyvtár. »Társadalomtudományi szakkönyvtárból ma már országos jelentőségű, összefoglaló tudományos és közművelődési könyvtárrá nőtt«, — mondja Hóman —, amely előkelő helyet foglal el hazánk legnagyobb könyvtárai sorában. Ezekután nem szorul bővebb magyarázatra, ha megállapítjuk, hogy a Fővárosi Könyvtár úgy szervezeti, mind általános jogi megítélés szempontjából nem mint törvényhatósági, tehát főként kisebb közületi könyvtár, hanem mint országos közgyűjtemény lehet csupán törvényes szabályozás tárgya. Említsük fel, hogy a megítélés szempontjából a tulajdoni helyzet — városi tulajdon — nem lehet irányadó. A nagyobb könyvtárak között számos olyan intézményt találunk, melynek nem az állam, hanem más jogi személy a tulajdonosa. így pl. csaknem valamennyi angolszász óriáskönyvtár egyesületi, alapítványi vagy városi tulajdonban van ; a lipcsei Deutsche Bücherei tulajdonjoga megoszlik az állam', a város és a német könyvkereskedők egyesülete (Börsenverein) között stb. Hazai viszonylatban említsük meg ebből a szempontból a budapesti Egyetemi könyvtárat, amely az egyetemnek, mint önálló közintézetnek kiegészítő része (1935: V. t.-c. 4. §.) ; a marosvásárhelyi Teleki-könyvtárat, amely tulajdonjogilag családi hitbizományhoz fűződik stb. Végeredményben tehát döntő az a szerep, amit a könyvtár a művelésügy szolgálatában betölt és ebből a szempontból a Fővárosi Könyvtár kétségtelenül a vezető sorban áll. Használati jogszabályok. Mint már említettük, a nyilvánosság számára rendelt könyvtár arra van kötelezve, hogy anyagát előírt szabályok keretei között a közönség rendelkezésére bocsássa. A közönséget tehát megilleti a könyvtárhasználat joga. A közkönyvtár elvileg közönségét nem válogathatja, hanem mindazoknak rendelkezésére kell állania, akik a szabályok értelmében a könyvtár használatára jogosultak. A közkönyvtár szabad használatának joga ilyen tekintetben nem a magánjog, hanem a közjogi jogosultságok körébe tartozik. Indoka nyilvánvaló — a köz jövedelméből fenntartott intézmény a közhasználat elől nem zárható el. A közönség a könyvtárat a gyakorlatban az. előírt szabályok betartása útján használja. À használat eme szabályozó korlátjait nem szabad úgy felfognunk, mintha az a szabad használati jogosultság megrövidítését célozná. Ellenkezőleg, a könyvtári szabályokat a köz javának érdekében hozzák ; azért, hogy a közönség méltányosan és arányosan juthasson az őrzött könyvanyaghoz. Ilyen szempontból kell megítélnünk azt az intézkedést is, amely az egyes használó számára egyszerre csak meghatározott számú könyv kiadását engedélyezi. Hasonló szellemű az a könyvtári szabály, miszerint az érdekelt helyi közület tagjai a használat szempontjából többnyire különleges elbírálásban részesülnek ; így lesz az állampolgárság, helyi illetőség a használati jogosultság vagy kedvezmény kelléke. Közérdekű szabályok a közegészség, közbiztonság tekintetében veszélyes egyén eltávolítását írják elő ; megrögzött visszaélés esetén pedig kizárást szabhatnak. Ugyancsak a közösségi gondolat nyilvánul meg abban is, hogy a közkönyvtár figyelembeveszi a szociális szempontokat és a szegény vagy tanulóréteg számára kedvezményes díjtételeket állapít meg. A díjfizetés mértékét a magánkölcsönkönyvtárban a nyerészkedés szempontja határozza meg, míg a közkönyvtárban általában az adminisztrációs költségek (nyomtatvány stb.) megtérítéséig terjed. A késedelmi díj sem a magánjogi
