A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1941
Németh Endre: Jog és törvényhozás a könyvtári életben
177 díjat, bért szed érte, úgy bérleti szerződés jön létre. A fenti felfogás értelmében a könyvtár és a használó viszonya egyenlő jogú és kötelezettségű. Ezen az alapon a könyvtárhasználati szabályok megváltoztatása csupán mindkét fél beleegyezésével történhetnék, ami ellentmond a valóságnak. Tételes jogi alapon még sok más szál fűzi a könyvtárat a közjog világához. Említsük meg ezek közül a kötelespéldányt, mint a legjellemzőbb példát. Ennek tárgyalására később kerül sor. Az újabb kontinentális irodalom szinte egyöntetűen a könyvtárhasználat közjogi felfogása felé hajlik. Nincs okunk arra, hogy hazai szempontból az általános irány ellen szegüljünk és ezzel a könyvtár közjogi szerepét kisebbítsük. Szervezeti szempontból a közgyűjtemények, beleértve a könyvtárakat, amúgyis a közigazgatási jog — tehát közjog — keretébe illesztett intézmények. A könyvtár, mint jogtárgy. Mielőtt a könyvtári jogélet egyes ágait követnénk, vizsgáljuk meg, hogy a könyvtár, rhint tárgyi jelenség, hol foglal helyet a jogban. Induljunk ki abból, hogy a könyvtár mozdulatlan, statikus állapotában könyvgyűjteményt, azaz egyes könyvek összességét jelenti. A könyv a jogban úgy szerepel, mint testi tárgy, azaz önálló ingó »dolog«. A könyvek összessége a mindennapi életben lehet »több könyv«, vagy »sok könyv«, úgyszintén a jogban is szerepelhet, mint »több tárgy, több dolog« (pl. könyvszállítmány). Ebben az esetben a jogi következmények az egyes könyvekre, mint egyedekre vonatkoznak. Ha azonban a könyvek együttese, mint könyvtár áll előttünk, ez már a könyvek szorosabb kapcsolatát, mintegy összetartozó egységét feltételezi — amelyet a forgalomban is egységként kezelünk. Ennek a felfogásnak megfelelően a könyvtár a jogban sem jelenti csupán az egyes könyvek puszta halinazatát, hanem egyben dologösszességet is (universitas rerum distantium). A dologösszesség értelme pedig az, hogy több egyféle dolog, jelen esetben könyv, közös név alatt — könyvtár — ugyanazt a célt szolgálja. A jogi forgalomban általában úgy jelentkezik, mintha egységes egyetlen dolog volna. Régebbi jogunk a dologösszességet az osztrák polgári törvénykönyv hatása alatt egy egésznek minősítette (Optk. 302. §.). Ez a nézet uralkodó felfogás szerint vita tárgya (Kolosváry Bálint: Dologi jog. 1938. p. 42.), mert miként a természetes életben, úgy jogi szempontból sem minősíthető a dologösszesség valóságos egésznek és egységnek. Könyvtárat képező egyes könyvek egymástól függetlenül külön tulajdonba kerülhetnek, végrehajtást is lehet egyes művekre foganatosítani, tehát a könyvtár egyes kötetei külön is lehetnek dologi jogok tárgyai. Birtok tárgya tehát nem a könyvtár, hanem a benne foglalt egyes könyvek. A dologösszesség szerepe a jogi életben főként abban nyilvánul, hogy látszólagos egysége bizonyos vélelmek alapjául szolgál. A könyvtár egyes kötetei egymással oly szoros kapcsolatban vannak, hogy jogilag tartozékszerü viszony áll fent közöttük, ennélfogva a könyvtárról tett ügyleti rendelkezések kétség esetén azt a vélelmet szolgáltatják, hogy az ügylet a könyvtárhoz tartozó minden egyes műre kiterjed. Az ügyletkötést a könyvtárra, mint dologösszességre, egyszerre lehet megtenni és nem kell azt külön minden egyes könyvre megismételni. így a könyvtárral rendelkező tulajdonosnak sem kell külön minden egyes könyv tekintetében tulajdonát bizonyítania, mert ezt vélelmezik. Aki ezzel ellenkezőt állít, annak kötelessége a bizonyítás. A könyvtár egyes köteteinek száma változhat — növekedhet, apadhat — ám ezért a könyvtár, mint jogi fogalom (dologösszesség), nem változik. Peres ügyekben ugyancsak egyszeres megjelöléssel fejezzük ki a dologösszességet, tehát a könyvtárat is. 12
