A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1941
Németh Endre: Jog és törvényhozás a könyvtári életben
178 A könyvtár, mint jogalany. Az, hogy a könyvtárak két főcsoportra oszlanak — magán- és közkönyvtárra — úgy fogható fel, mintha a felosztás tulajdonjogi szempontból készült volna. A magánkönyvtár magántulajdonban levő könyvgyűjtemény és jogi vonatkozásai a magánjog keretébe illeszkednek. Használati szempontból a magán- könyvtár többnyire zárt, azaz szűk körre szorítkozó könyvtár (pl. családi, kaszinói könyvtár) ; lehet azonban nyilvános is, mint pl. a magánkölcsönkönyvtár. A köl- csönkönyvtár olyan rendezett könyvgyűjteményt jelent, amely magántulajdonban van és díjlefizetés ellenében használható, tehát nyerészkedési célból alakult üzletág. A kölcsönkönyvtár neve onnan származik, hogy a használó »kölcsönzi« a könyveket. Ez a jogügylet azonban nem sorolható a jogi értelemben vett kölcsön fogalma alá. A kölcsönszerződés ugyanis helyettesíthető dolgok időleges tulajdonba- adását jelenti, azzal a kikötéssel, hogy az adós azonos nemű, mennyiségű más dolgot szolgáltasson vissza. Márpedig a »kölcsönvett« könyv rendszerint egyedileg meghatározott tárgy, jogilag helyettesíthetetlen dolog. Ezenkívül az olvasó a könyvet nem mint tulajdont, hanem mint használati tárgyat kapja kézhez. Ezek a jellegzetességek pedig nem a kölcsön, hanem a bérleti szerződés kritériumát merítik ki, mert a bérlet meghatározott dolog időleges használatát biztosítja a bérbevevő részére meghatározott ellenérték — bér, díj — fejében. A két lényeges elemben — meghatározott könyv, használati díj — történt megegyezés realizálja a »könyvkölcsönzést«, helyesebben könyvbérletet. A könyvtárak második főcsoportja a közkönyvtár. Jelenti általában a közület által fenntartott könyvtárat. A könyvtárfenntartó közület alatt értjük azt a közjogi személyt, amely a könyvtár tulajdonosa. Tulajdonos pedig az, akit a könyvtár fölötti jogi hatalom megillet, vagyis a jogok és kötelességek viselője. Gyakorlatilag a tulajdonos kötelezettségei főként abban nyilvánulnak, hogy a könyvtár fenntartásához szükséges anyagi eszközöket szolgáltatja, per esetén a könyvtárat jogilag képviseli stb. Ezzel szemben áll a jogosítványok sora, amennyiben a tulajdonos szabja meg a könyvtár gyűjtési körét, a használat jellegét, a kezelés szabályait, az alkalmazottak munkarendjét stb. és mindezeket egybefoglalóan a könyvtár fölötti felügyeletet gyakorolja. Az egyes közkönyvtárak tulajdonjogi helyzete gyakran bonyodalmas. Konkrét esetben tulajdonos lehet valamely köztestület, vagyis a közjog értelmében alakult olyan közületi szervezet, amelynek feladata közfunkciók teljesítése. Ilyen köztestület elsősorban az állam, azután az önkormányzati szervek, úgymint a törvényhatóságok, községek, városok, valamint a szintén közjogi eredetű egyházi, vallási testületek. A felsoroltakon kívül a közjog szabályai még számos más köztestületet hoznak létre, amelyek könyvtártulajdonos jogi személyek lehetnek. Ezek közül nevezetesek a hivatási önkormányzat szervei, a különböző kamarák (kereskedelmi és iparkamara, ügyvédi, mérnöki, orvosi kamara stb.) mint könyvtárfenntartó köztestületek. A tulajdoni helyzet tisztázása céljából vizsgáljuk meg behatóan, hogy minek is felel meg jogilag a közkönyvtár. Külső megjelenése alapján azt mondhatjuk, hogy a közkönyvtár szabályok szerint igazgatott intézmény — tehát szervezet. A szervezet célja, hogy az összegyűjtött anyagot — könyveket — megfelelő módon a közönség rendelkezésére bocsássa, amivel a tudományos munkásságot és a közművelődést elősegíti. Ezekből az ismérvekből megállapíthatjuk, hogy a közkönyvtár célja kétségkívül közérdekű cél. A könyvek szolgáltatása nem merül ki egyszeri aktusban, hanem állandó jellegű ténykedés. A könyvtár céljának
