A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1941
Koch Lajos: Kacsoh Pongrác »János vitéz«-e - Adalék a budapesti színjátszás történetéhez
Ifc3 szebb dalomat kellene ideírnom, hogy némileg méltón feleljek reá. A Te önzetlen és nem foszló barátságodnak melege ügy hat reám, mint egy Anteusra az anyaföld érintése. Üj erőt, optimizmust, a barátságban és becsületességben való hitet merítek belőle, oly eszméket, amelyek a nagyvárosi chaosz ködéből vajmi ritkán tolakodnak fel a mi izgatott, siető lelkünk tudatküszöbe fölé. Ha néha nagy ritkán nem hallanék tőled vagy felőled valamit, el is felejteném a »barát« szó igazi jelentését. Olyan boldoggá tettél soraiddal, hogy nem is képzeled. A válaszadást azért halasztottam mostanáig (1904 XII. 14.), hogy örömmel megírhassam Neked, miszerint a darab csakugyan beváltotta a hozzáfűzött várakozásokat. Ma ment 23-ikszor zsúfolt ház előtt, holnapután ülünk egy kis jubileumot, de titkon reméljük, hogy nem az utolsót. A publikum bolondul a szöveg és zene után egyaránt. A kottákból most rendeltem a 7. kiadást (egy kiadás 600 példány). A vidéki igazgatók mind megvették a darabot, sőt Londonból is kaptunk egy pozitív ajánlatot egy amerikai tröszt impresszáriójától, aki 34 színháznak akarja egyszerre megvenni. Ha ez az üzlet beüt, akkor alighanem megvehetem a négyes fogatot, amit valaha Klug Jolán kívánt tőlem, — no persze nem veszem meg, mert egyelőre az adósságaimat fogom kifizetni és élére rakok egy pár garast rosszabb időkre gondolva.«51) A János vitézből áradó becsületes igyekezet és költői levegő gazdag gyümölcsöt hajtott. A diadalok szakadatlan sorozata lett minden előadás. A legnagyobb sikert az okozta, hogy nemcsak egyszer nézte meg mindenki, hanem tízszer, húszszor, sőt akadt olyan is, aki ötvenszer látta.52) Az előadás jegyeit vidékről is megrendelték. A pótszékek ekkor kaptak divatra.53) Egyfolytában a darabot 165-ször játszották. 1904 december 12-én érte meg az első jubileumot, a 25. előadást, amelyből 21-szer hirdette a tábla a bezárt pénztár fölött minden jegy elkeltét.54) 1905 január 3-án volt az 50. előadás ; 47 nap alatt érte el. Az 50. előadás alkalmából a Petőfi Társaság hálája fejében meghívta Kacsoht arra az ünnepi ülésére, amelyet 1905 január 6-án tartott. A Jókai emlékezetének szentelt nagygyűlésen választották meg Herczeg Ferencet elnökké. A nagygyűlés után a Continental-szállóban lakoma volt. Ezen a meghívott vendégek nevében Kacsoh mondott köszönetét a vendéglátásért. A muzsikusok örömmel jelentek meg — úgymond —, mert ezzel az írók és muzsikusok között régóta nélkülözött kontaktus megkezdődik.55) Három hónappal a bemutató után, február 17-én tartották meg a 100. előadást fényes ünnepléssel a Magyar Színpadi Szerzők Egyesülete javára. Bérezik Árpád, az egyesület elnöke gyönyörű levélben üdvözölte a darab szerzőit és a színház igazgatóját, akinek lelkes munkája a darabot ily rendkívüli sikerre vitte.56) A 100. előadás jubileumi hevülete önmagában is külön látványosság volt. Erőt hirdető ünnep volt ez, mert »kicsi homályosságok, vajúdások s zajongások közt is látjuk mi már, mint veszi birtokába a magyar talentum végre a színpadot is« — írja Ady.57) A jubileumi estre gyülekező közönséget virágdíszbe öltözött színház fogadta. A nézőtér minden székén virágcsokor volt, bokrétasor virult a páholyok könyöklőjén is. Ez a tömérdek virág mind a színpadra röpült, midőn Fedák Sári karikással kezében a színpadon megjelent.58) Percekig csattogott a taps és az ünneplés egész estén át tartott. Az Országos Kaszinó tagjai felvirágoztatták a színpadot a jubileumra és ajándékokat vásároltak a főszereplőknek. Fedákot, mint Kukorica Jancsit, Kallós Edével megmintáztatták, Mezőhegyesről hozatott kukoricaszárból megépíttették a gonosz mostoha házikóját. Ide vonult be a darab végén Jancsi Puskájával.59) A Fedákot favorizáló Országos Kaszinó ugyancsak a 100. előadáson 2000 koronát adott át a művésznőnek árvagyerekek részére való jegyvásárlásra, hogy ők is láthassák nagyhírű alakítását.60) A nagy diadalba mindössze két disszonáns hang szólalt bele. Az egyik Tóth Béla Esti levele,61) amelyben a színház munkáját megdicséri, de a darabot, főleg il*
