A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1941
Koch Lajos: Kacsoh Pongrác »János vitéz«-e - Adalék a budapesti színjátszás történetéhez
164 a zenéjét, annál inkább lerántja. »Maga a darab rossz, mint a fene. Teljességgel nem írórnesterséghez értő ember munkája; ami pedig a muzsikáját illeti!... Bocsánatot kérek a régi zsidó viccért : Ha néhai Petőfi Sándor úr ezt a darabot látná, megfordulna sírjában ; de legott vissza is fordulna, a zenéjét hallván. Csupa semmi ez, kiinyürgű melásan, mint Hay Bernât62) mondta egykor a törvényszék előtt. Semmi, mondom komolyan én, az önök régi és furcsa szolgája... Jézusnak szent lelke! A Kukorica Jancsi világában operetteznének ilyen gyarlón, ilyen idegenül, ilyen képtelenül?« Szász Zoltán valamivel később, a 130. előadás alkalmával állt be az ünneprontók közé. Egyik fővárosi napilapban rontott neki a János vitéznek és Fedáknak, kijelentvén, hogy Fedákkal lóvá tették egész Budapestet. Egy klikk rátukmálta őt Pestre, de Fedák Sári nem művésznő, hanem artista, akiről hova-hamarabb nem fog beszélni még az olyan színházilag legsötétebb Afrikát jelentő közönség sem, amilyent a János vitéz 130. előadásán együtt látott.63) Ez a két támadás mitsem ártott a darabnak és Fedáknak, akiről egyik lap azt írta, hogy »csodálatos tömegvonzó zsenije ébresztette világvárosi öntudatra a mi Budapestünket.«64) Április 14-én, 150 nap alatt érte el a János vitéz a 165. előadást.65) Ekkor részben Fedák kimerültsége (eddig 159-szer játszotta Kukorica Jancsit), részben a Dumas Szókimondó asszonyságából operetté átírt Ivan Caryll darabjának, a Danzigi hercegnőnek, határidőre kötelezett bemutatója miatt lekerült a műsorról, bár e premier előtti estén még táblás ház volt. Ez az operett azonban megbukott (18 estén játszották IV. 15.—-V. 2-ig) és május 3-án újból műsorra került a János vitéz. A 175. előadástól Környei Béla énekelte Bagó szerepét, mint szerződött tag.66) Kedves epizódja volt a János vitéz országos sikereinek az Abaújtornamegyei Közművelődési Egyesületnek az az érdekes ötlete, amellyel a János vitéz által a magyar szellemet kívánta ápolni a tót felvidéken. Kassa környékéről összetoboroztak ezer tót gyereket és egy délutáni előadáson (1905 IV. 29.) bemutatták nekik a kassai színházban a János vitézt. Tanítóik vezetésével jöttek be a falvakból nemzeti zászlókkal a festői ünneplő ruhába öltözött tót gyermekek.67) Pompás módja volt ez a magyarság terjesztésének, mert ezeknek a gyerekeknek leikébe mélyen behatolt a magyar népmese és népzene hangján csengő daljáték varázslatos ereje. 200. előadást június 10-én káprázatos pompával ünnepelte meg a színház. A János vitéz jubileumai az ünneplő ötleteknek egész tárházát kimerítették már, de erre az estére a fantázia olyat produkált, amire Pesten még nem volt példa. Olyan virágdíszben pompázott a Király Színház, amilyen virágoskertben még a Tündérországban se járhatott János vitéz. Amikor az első felvonás után a rengeteg tapsra felhúzták a függönyt, a földszintről és a páholyokból ömlött a virág, a szereplőkre és szerzőkre rózsazápor hullott a magasságból. A Király Színház szezonja a János vitéz 207. előadásával zárult június 17-én.68) Sajátságos nemzeti színezetével a János vitéz külföldön is érdeklődést keltett, bár éppen tiszta magyar vonatkozásánál fogva nem számíthatott nemzetközi sikerre. Kacsoh egyik levelében említi, hogy 34 külföldi színpad lekötötte a János vitézt ; ez nem jelenti egyúttal azt, hogy a darabot elő is adták. 1905 januárjában Pesten járt Wolzogen Ernst német írónak, a berlini Überbrettl kabaré megalapítójának felesége, Seemann Elsa híres színésznő. Vendégszereplése alatt a Király Színházban végignézte a János vitézt. Nem tudott a darabbal betelni. Soha életében semmi nem tett a nagy színésznőre olyan felejthetetlen hatást, mint a János vitéz új, megható és fölemelő szépségeivel. Áradozva nyilatkozott Fedákról, akinek egy-két mozdulatánál sírvafakadt, bár a szöveget nem értette. Hazatérve a látottakat elbeszélte férjének, aki azonnal levelet írt Beöthynek a darab előadás-
