A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1939
Kelényi B. Ottó: Egy magyar humanista glosszáí Erasmus Adagia-jához
94 és így a glosszákat csak egyenkint függetlenül egymástól vehetjük a rendelkezésre álló tér arányában vizsgálat alá. Azoknak a szempontoknak mérlegelésével, amelyek egy mesterséges csoportosítás számára nyitva állnak, a glosszák tartalmát a következő csoportokban fogjuk ismertetni: 1. Peleinek Erasmusról, 2. önmagáról, 3. környezetéről és ismerőseiről, 4. az általános egyházi és társadalmi viszonyokról szóló közlései, 5. az általa felhasznált auktorokból közölt idézetek összefoglalása, 6. magyarnyelvű bejegyzések. Pelei Erasmusról. Az Adagia előzéklapjain és tartalomjegyzékének sorai között olvasható jegyzetek már kapcsolatban vannak a közmondások címeinek szövegével; ezeket Pelei gyakran kiegészíti és a címszavakban nem közölt új címekkel látja el. De Pelei jegyzeteiben oly közmondásokkal is találkozunk, amelyeket Erasmus nem vett fel gyűjteményébe és melyek kétségtelenül más szerző munkájából származnak. A hozzájuk fűzött kommentárok azt mutatják, hogy Pelei az egyes adagiumok forrásait is felkutatta és mintegy ellenőrizte Erasmust. Az egyes auktorok ismerete csak növeli benne a csodálatot Erasmus iránt és mindjárt mű második előzéklapján hosszabb bejegyzéssel módot talál arra, hogy Erasmusnak az Adagia-kiadás terén szerzett érdemeiről összefoglaló képet nyújtson. Ez az összefüggő hosszabb szöveg formája szerint Frobeniusnak egy Adagia-kiadás elé írt előszava az olvasóhoz. Vájjon e Frobenius-előszót valóban a híres kiadó írta-e az Adagia egy későbbi kiadásához, amely ebben az esetben szintén Pelei birtokában volt, vagy pedig Pelei ismerve a híres kiadó nevét a nagyobb hatás kedvéért őt szólaltatta meg, a budapesti könyvtárakban fellelhető Adagia-kiadásokból nem tudjuk eldönteni. A bejegyzés teljes szövege a következő: »Joannes Frobenius Studio. S. P. D. Apud graecos Tarrhaeus, Didymus, Clearchus et plerique alii viri ingenio et doctrina nobilissimi, solerti cum studio tum industria ex eloquentissimis et primae classis autoribus paroemias sparsim et undequaque diffluentes in iusta volumina redegerunt, quorum virorum lucubrationes (nescio quo fato) magna litterariae rei iactura funditus interciderunt. Supersunt tarnen recentiores quorum e numero sunt Zenobius, Diogenianus, Apostolus Bizantius, séd concisi adeo ac verius inutili, ut iuxta graecam paroemiam ............narrare videantur.Caeterum quod apud latinos (quod equidem sciam) tot seculis nullus repertus est qui paroemias collegerit: neque non modico laboré id fieri potuit, quando omne scriptorum genus utriusque linguae evolvendum erat: at nostra aetate Erasmus Roterdamus cui dedit ore rotundo musa loqui (eloquio ornato et perfecto) primus nec infeliciter tantam provintiam capessere ausus, paroemias quae apud utriusque linguae dialecticos, sophistas, oratores, poetas, theologos habentur. Bone Deus. Quantis laboribus, quantis vigiliis in unum volumen consarcinavit, quo nullum omnium eruditorum calculo abhinc mille annos luculentius in lucem pro- diisse constat, quod rite quis omnis elegantiae seminarium appella- verit illud ho meri (imperatorio elogio omnis virtutis parentis) de oceano ei accomodans dum canit: in eo in loca sexcenta apud utriusque linguae scriptores vel obiter correxit, vel erudite ex- posuit, preterea homeri turn aliorum poetarum grecorum eodem
