A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1939

Kelényi B. Ottó: Egy magyar humanista glosszáí Erasmus Adagia-jához

95

metro versus circiter decern mille latinissime vertit: porro dum tanto operi colophonem (ut aiunt) imponeremus, increbuit rumor acerbior quam ut credere libeat, sed constantior quoque ut vanus eredi possit Erasmum nostrum e vivis excessisse. Proh dolor, quanta bonarum literarum iactura, tantus vir, terris ereptus est, qui unus nonmodo germaniam suam, sed totam európain illustrare potuisset. Quot nobiles autores post hac cum blattis et tineis pugnaturi, sua opera in lucem prodiisent. Sed ita natura comparatum est (iuxta poetam) ut paucissimi egregio prediti ingenio senecte limen con- tingant, contra homines prorsus inutiles Tithoniam nonnunquain vivant aetatem. Illud neutique silendum nobis videtur qui id operis in gráciám studiosorum excudimus quin testem (et si id re ipsa patescat) summa nos diligentia in hoc opere usos, ut ne trans- versum quidem unguem (quod aiunt) ab exemplari discederemus, nisi illustrium autorum grecis exemplaribus ad hoc inducti, in quibus synceriorem lectionem nonnunquam comperimus, hec ratio quarenonnulla inmutaverimus,quod si transversiones inversionesvel literarum et cetera id genus levicula menda nonnunquam occurerint ut benevoli lectores conniveant precamur.« A bejegyzést még számos glossza kiséri, amelyekben Pelei az egyes kifejezések és mitológiai utalások bővebb magyarázatát adja.

Ez az előszószerű bejegyzés elmondja, hogy a görögöknél Tarrchaeus, Didymus, Clearchus és még sok más kiváló és nagytudományú író nagy buzgalommal gyűjtötte a kiváló szerzők munkáiban szétszórtan található közmondásokat. Ezeknek az íróknak munkássága azonban a szerencsétlen körülmények folytán és az irodalmi termékek szétszóródása következtében teljesen elveszett. Van azonban néhány újabb író, mint Zenobius, Diogenianus, a bizánci apostol és még mások is, akiknek munkái ugyan megmaradtak, de egy görög szólam szerint méltán nevezhetők fejnélkülieknek. A latinoknál annyi évszázadon át senki sem akadt, aki a közmondásokat összegyűjtötte volna, mert hiszen az csak nagy munkával volt elvégezhető, oly nagy irodalmat kellett volna mindkét nyelven átnézni. Most azonban Erasmus Roterdamus, akinek a Múzsa megadta hogy kerek szájjal beszéljen az első, aki nagy felkészültséggel és szerencsés kézzel ezt a hatalmas területet birtokába vette és a két klasszikus nyelv irodalmának bölcselőit, szónokait, költőit és teológusait átvizsgálva a munkáikba található közmondásokat egy kötetben összegyűjtötte. Mily sok munka, mily sok virrasztás eredménye volt egy ily mű létrehozása. Tudvalevő, hogy ezer év óta egy tudós sem akadt, aki egy ily ragyogó munkát hozott volna a világra. Reá vonatkoztathatja azt a homerosi mondást, hogy hatszáz mindkét nyelven író szerző munkáit részint alaposan átjavította, részint a tudós alapos felkészültségével adta vissza és ezenkívül Homerosnak és más görög szerzőknek költeményeit kiváló latinsággal mintegy tízezer versben fordította le. És amikor ennek a hatalmas műnek befejezése volt hátra, elterjedt a hír, amely kegyetlenebb, sem mint hinni szeretnők, de állandóbb, semhogy a valódiságában kételkedni lehetne: Erasmus elköltözött az élők sorából. Mily nagy fájdalom ez és az irodalomnak, mily nagy vesztesége, hiszen az a férfi távozott el a földről, aki nem csak az ő Germániáját, hanem az egész Európát volt hivatva megvilágosítani. Hány neves szerző fog ezentúl a férgekkel küzdeni, hogy munkáját napvilágra hozza (a tudósok munkája az asztalfiókban fog maradni, mert nincs, aki őket kiadja). De az emberi természet Horatius szerint, úgy van megalkotva, hogy épen a leg-