A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1939
Kelényi B. Ottó: Egy magyar humanista glosszáí Erasmus Adagia-jához
76 principis Christiani« 1516. évi bázeli kiadásának egy példányába: »Sum Johannis electi regis Hungáriáé.«70) Pelei az Adagiát gyulafehérvári otthonába vitte magával, hogy a mű egész hátralevő életére társa, vigasztalója és tanácsadója legyen. V. Pelei Tamás Gyulafehérváron. A történelmi Erdély egyik legnagyobb és legtermékenyebb térségén, az Ompolynak a Marossal való egyesüléséhez közel, hegyek által körülvett síkon fekszik Gyulafehérvár város.71) Az anyaországgal való közlekedést végig a Maros festői völgye biztosítja. A város délkelet felől alacsony, szabályos alakú dombot vesz körül, amelyen a sáncok közé szorított vár terül el. A honfoglalás után a Gyuláknak, azután a várispánságnak, végül pedig az erdélyi püspökségnek székhelye lesz.72) A magyar település inkább a fennsik felé tartott, ahol a nép védve volt a folyók áradásaitól. Apulumnak Dácia rómaikori főhelyének emlékei Gyulafehérvár alatt kerülnek napfényre. A középkori város nem a mai helyen terült el, hanem a székesegyház homlokzatával szemben a közeli szőlőhegyekig elhúzódó síkságon. A vár képe a középkorban is teljesen elütött a maitól. Alakja négyszögletes volt, magas falakkal és minden sarkán egy-egy bástyával körülvéve. A vár középkori alakja nagyjában a XVIII. század elejéig állott fönn, amikor Savoyai Jenő herceg kívánságára átalakították, a kor várépítési stílusának megfelelő csillag alakú földbesüllyesztett falakkal, kazamatákkal látták el. A középkori vár főtengelye a mostani római katolikus Majláth főgimnázium előtt húzódott el. A régi város felé, a mostani katonai kórház táján állott a Szent Mihály-kapú, kelet felé, a mai város irányában pedig a Szent György-kapú helyezkedett el. A középkori püspöki palota nagyobb kiterjedésű volt, mint ma. Hozzátartozott és vele egy tömböt alkotott a mostani gyalogsági kaszárnya épülete is. Ezen a részen laktak a középkorban a kanonokok és itt volt a káptalani iskola is. A középkori vár képéhez tartozik még a székesegyházon kívül három kolostor és kolostori templom. A székesegyháztól nyugatra volt a Szent Istvánról nevezett apácazárda és templom. Okleveleink már a XIII. század végén említik a mai főgimnázium helyén álló, a nagy kaputól nyugat felé elterülő domonkosrendi templomot és a vele kapcsolatos kolostort. A mai pénzügyigazgatóság helyén az ugyancsak már a XIII. század végén szereplő Szent Ágostonrendi szerzetesek zárdája és temploma állott. 1350-ben egy Mária kolostorról, 1450-ben pedig Szent Erzsébet-templomról történik említés. Okleveleink a XV. század elején a kőházakról még külön emlékeznek meg. A XV. században a városnak kórháza is van. A középkor végéig okleveles emlékeinkben felmerülő helynevek kivétel nélkül magyarok ; a XV. századi személynevek túlnyomó része szintén kétségen kívül magyar. Az erdélyi püspökség és káptalan birtokainak legnagyobb része és azok a falvak is, amelyeknek egyedüli birtokosa az Egyház, a Maros jobbpartján terültek el.73) Ebben a környezetben élt Pelei Tamás bizonyára hosszú évtizedeken át. Nevét és eredetét a Közép-Szolnok vármegyei Pele községtől nyerte. A község ma is fennáll és ismét a magyar impériumhoz, a Szilágy vármegyei tasnádi járáshoz tartozik.74) Pelei származásáról és ifjú koráról alig tudunk többet. Glosszáiban
