A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1939
Kelényi B. Ottó: Egy magyar humanista glosszáí Erasmus Adagia-jához
72 kapocs Vitéz Jánoshoz való barátsága számára is. A nagyműveltségű püspökön keresztül nyílt meg a kapu Magyarország felé Aeneas humanista eszméi számára. Tudjuk, hogy Aeneasnak nagy szerepe volt a Vitéz körül csoportosuló humanista kör kialakulásában és Vitéz révén ismerte meg Aeneas Janus Pannoniust is. Aeneas volt a kapcsolat Magyarországon Francesco Filelfo54) műveihez való úthoz is. Filelfo több évet töltött a görög udvarban, ahol még elég tisztán beszélték a klasszikus görög nyelvet. Még Zsigmond uralkodása idején járt hazánkban is. 1429-ben Firenzébe hívták a görög nyelv és ékesszólás tanárának. Itt tanítványai közé tartozott az akkor igen szegény sorsban élő Aeneas Sylvius, aki nemcsak előadásait hallgatta, hanem két hónapig az ő házában is élt. Filelfo összeférhetetlen természete és gyenge jelleme ellenére tanítványaira különösen a görög fordításai révén volt nagy hatással. Latinra fordította Aristoteles retorikáját, Xenophon Cyropedia-ját, Lysias néhány beszédét és Plutarchos több munkáját. Aeneasszal való levelezése is hamar elterjedt. Callimachus Experiens nem sokkal Vitéz János halála után a humanista kör egyik tagjának Szánoki Gergelynek elbeszélése alapján kisebb tévedésektől eltekintve hű képét adja a várnai csatát megelőző idők magyar humanizmusának. Vitéz udvara szinte »confugium bonorum omnium ac literarum asylum«. Sokat tartózkodott Vitéznél az öreg Paulo Vergerio, továbbá gyakori vitatkozó társa volt Vitéznek a Cyprus szigetéről származó fiatal humanista Filippo Podocataro, aki Guarino veronai iskolájában is működött. Miklós modrusi püspök pápai követ egy emlékezetes telet töltött Váradon 1463-ban Vitéz remek könyvtárában, sok tudós férfi társaságában. Vespasiano Bisticci, a nagy könyvgyüjtő, szerint Vitéz könyvtára »bellissima libreria« és alig volt oly latin könyv, amely nem lett volna birtokában.55) Janus Pannoniusnak a magyar humanizmus büszkeségének tanulmányai szoros összeköttetést létesítenek a magyar és a ferrarai humanizmus között. A tizenhárom éves Janus 1447-ben Vitéz János kívánságára a ferrarai Guarino iskolájába kerül.56) Janus mint egyik epigrammájában mondja, kimondottan Guarino kedvéért ment Ferrarába. A jeles olasz humanista és pedagógus ekkor már szinte aggastyán volt, iskolája azonban éppen ez időben virágkorát élte. Az a varázserő, amellyel ez az iskola Itálián kívül is a legkülönbözőbb népek fiait magához vonzotta, szinte példátlan az egy ember személyéhez fűződő nevelőintézetek történetében. Janus 1447 tavaszától 1458 nyaráig összesen tehát 11 évig volt Olaszországban. Ebből az utolsó négy a páduai egyetemre esik, a többi hét azonban kétségtelenül Guarino ferrarai iskolájára. Guarino nevelési rendszerét még Görögországban tanulta. Janus a Guarino-panegyricusban nyíltan elismeri, hogy a költészetet a nagy mestertől tanulta és különös nyomatékkai emlékezik meg a mester görög tudásáról. Onnan ered a rómaiak nyelve és annak lehanyatlása a görög elhanyagolásának következménye. Guarino különösen azért oly kiváló, mert mind a két nemzet, »gemina gens« nyelve egyaránt az övé. Az a módszer és az az irodalmi tájékozottság, amelyet Guarino iskolájában sajátított el, a magyar humanizmusnak is integráns részévé vált. A humanizmus későbbi nagyjai közül Ferrarában ismerkedett meg Janus a nála csak néhány évvel idősebb Niccolo Perottival57), aki fiatal kora ellenére, nagy tudós hírében állott. Hogy Janus mikor és hogyan került összeköttetésbe vele, arra nincs adatunk. Tudjuk azonban, hogy Janus epigrammákat tartalmazó gyűjteményét küldte el neki, amelyben Perottit mint az újak közül a legtudósab- bat, aki nem kisebb az antik íróknál és félelmes hírű kritikust említi. Perotti munkái 1473 és 1527 között jelentek meg. Vannak közöttük latin grammatikák,
