A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1939
Kelényi B. Ottó: Egy magyar humanista glosszáí Erasmus Adagia-jához
73 Plinius és Varró kommentárjai, de leghíresebb műve a »Cornucopiae commentaria linguae latinae«, amely 1480-ban jelent meg. Több alkalommal szerepel Pelei jegyzetében Petrus Marsus58), aki szintén a klasszikus auctorokhoz írt kommentárjaival tette ismertté nevét. A magyar humanizmussal való kapcsolatairól mit sem tudunk. Pomponius Laetus és Argyropy- los tanítványa volt és Rómában különösen Gonzaga Ferenc kardinálisnál nagy becsben állott. Silius Italicushoz, Terentiushoz, Ciceróhoz (De natura deorum, De officiis, De amititia, De senectute) írt kommentárokat ezen kívül ismerősek oratioi és panegyrisei. Érdekes volna megállapítani, hogy Pelei miként jutott Marsus műveihez. Tudjuk, hogy Galeotto mennyire dicséri Mátyás király jártasságát a pia« tonista filozófiában és a hozzá kapcsolódó okkult tudományokban, aminek természetes következménye volt a skolasztikus teológiától való idegenkedés.59) Ez a jelenség a budai királyi udvarnak az újplatonista filozófia és teológia eszmeköre iránt táplált rokonszenvére mutat. De ugyancsak oda mutattak a Corvina fejlesztésével megbízott Ugoleto kapcsolatai a firenzei platonistákkal, valamint a budai nyomdából származó említett Platon-nyomtatvány. Érdekes ezeken felül, hogy Mátyás humanistái szinte egytől-egyig ezzel a bölcseleti irányzattal voltak kapcsolatban. Ennek a szellemi mozgalomnak már kezdetei sem hiányoz- . tak a magyar szellemi életből. Janus Pannonius, később pedig egy Bandini körül csoportosuló jelentős személyekből álló társaság (Báthori, Váradi) kapcsolatai a firenzei platonizmussal és a körülötte keletkezett vitairodalommal most már jól ismertek. Leonard! Bruni, Georgius Trapezuntius és a görög származású Bessarion bibornok platonista munkái valószínűleg mind megvoltak a Corvinában. Ezek a művek részben Aristoteles, részben Platon mellett foglaltak állást, de azt a végcélt követték, hogy igazságot szolgáltassanak mindkét görög bölcsnek, rendszerüket összeegyeztessék a kinyilatkoztatással. Azonban Platonét inkább, mint Aristotelesét. A firenzei platonizmus, amely Bizánc eleste után odamenekülő görög tudósoknak ösztönzésére platonista akadémia megalapításához vezetett Marsilio Ficino személyében talált magának vezért. Ficinoval Janus is összeköttetésbe került, aki már előbb is tanulmányozza a platonizmust és lefordítja a Platont tisztelő Plutarchost. Ficino a tulajdonképeni platonista úttörő rendszere tanítványai és hívei révén már kialakultabb formában jut nagyobb jelentőségre. Ebben része volt a régi egyházi íróknak is, mint Szent Ágostonnak és a cél volt a vallásnak és filozófiának szorosabb összeegyeztetése. Ez a rendszer valóságos metafizika, amely a létezőknek Istenből, mint legfőbb egységből és értelemből kiinduló és fokozatosan egészen az anyagig leszálló rendszerét öleli fel. Alaptétele a lélek halhatatlansága még megfelel a dogmák tanításainak, részleteiben azonban már eltér tőlük. Ficino munkái sorra megérkeztek Budára és a budai udvarban előbb ismerték a platonizmus tételeit mint más országokban. Leveleinek két könyvét (III—IV.) Mátyás királynak ajánlotta és feltételezhető, hogy minden munkája meg volt a Corvinában. Ficino és Salvini idehívása nem sikerült ugyan, Valori is elkésett, demily sokat mond maga a puszta szándék, hogy a magyar »coetus« képzett platonistát törekedett vezetőül megnyerni. Kétségtelen, hogy a magyar platonizmus tartalma teljesen azonos a firenzeivel és egyetemes szempontból nem jelent újat. De a befogadás nem volt kritikátlan, mint ezt Janus levelei igazolják. A Katalin legendában észlelhető neoplatonikus részletek pedig azt bizonyítják, hogy a platonista gondolat már korán behatolt középkori műveltségünkbe.60) A könyvnyomtatás megindulásával az eddig kéziratokban terjesztett művek most már ellepik a könyvpiacokat és bizonyára a budai könyvkereskedésekben is
