A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1939
Kelényi B. Ottó: Egy magyar humanista glosszáí Erasmus Adagia-jához
65 IV, Pelei Tamás és a budai humanisták. II. Ulászló uralkodásának utolsó évében 1515-ben Budára érkezett Pelei Tamás, a gyulafehérvári ősi káptalan egyik kanonokja. Nem volt ismeretlen Buda várában. Valószínűleg már több alkalommal fordult meg itt és ismerte a várost, méginkább annak lakóit, hiszen sok ismerőse tartózkodott Budán. Budai utazásának célja ezúttal sokféle lehetett. Mint aki a káptalani iskola elvégzése után elöljárói tanácsára továbbképezte magát és azzal a gondolattal is foglalkozott, hogy a bécsi vagy az olasz egyetemek egyikére megy, főként a klasszikusok széleskörű tanulmányozása útján a kor színvonalán álló műveltségre tett szert. Érdeklődése ebben az irányban haladt tovább. De nem tudott belenyugodni abba, hogy életét Gyulafehérváron töltse el, főként azért, mert ott alig talált néhány oly barátra, aki törekvéseit megértette volna, aki szellemi téren előrehaladásában segítségére lehetett volna, főleg pedig, mert nem volt Gyulafehérváron alkalma, hogy magasrangú és befolyásos pártfogókra tegyen szert. Erdély püspöke Várdai Ferenc miként elődei, rendesen Budán székelt. Leginkább itt lehetett őt megközelíteni abban a környezetben, amely humanista felkészültségének és érzületének leginkább megfelelt. Az egyházmegye kormányzásának gondjainál ugyanis sokkal jobban érdekelték a politikai és diplomáciai események és üres óráiban szellemi kielégülés céljából bizonyára a budai humanisták társaságában időzött. Rokonait, híveit is ebben a szellemben neveltette. Pelei, a budai udvar nagyhírű főpapjaival és udvari méltóságaival is meg akart ismerkedni. Hiszen titkon táplált és néha nyíltan kifejezett reményét, hogy egy püspöki javadalom tulajdonosa lesz, a római kúrián kívül, csak magas összeköttetések révén gondolhatta elérhetőnek. Örömmel járt Buda utcáin, a régi és új ismerősök körében akarta feledni azokat a bántalmakat, amelyek őt otthonában érték. Budavára templomaival, gótikus stílű tornyaival, olasz ízlésű palotáival és polgárházaival kevés egykorú európai város versenyezhetett. Nem maradt el a soktornyú Augsburg mögött sem. Különösen európai hírre tettek szert Mátyás reneszánsz alkotásai, amelyek kiegészítették a Zsigmond király idején végrehajtott hatalmas építkezéseket. Ursinus Veliust a pompás királyi palota még pusztulásában is a Vatikán épületcsoportjaira emlékeztette.25) Pelei a Zsigmond- térről elindulva (ma Szent György-tér) talán először nem a déli irányban fekvő királyi várba, hanem az északi irányban hosszan elnyúló városba ment. A tér északi oldalán a mai honvédelmi minisztérium helyén szemébe ötlött a Boldog- ságos Szűz új, vagy kisebb, közönségesen Szent Zsigmondról nevezett prépostsági temploma. A templomot keskeny cinterem futotta körül. Az épület nyugati oldalán a királyi várra néző homlokzattal Perényi Imre nádor, a másik oldalon pedig Bánffi Zsigmond főpohárnok palotája tűnt szemébe. A Szent János-utcán (ma Várszínház-utca) a mezítlábas barátok klastromával és templomával találkozott, mindjárt mellette Szapolyai János erdélyi vajda palotás udvarháza, nem messze tőle pedig Verbőczi István lakóháza mellett haladt el. A Szent János-utcán át a Szent György-térre ért, amelynek északi sarkán befordulva Bakócz Tamás esztergomi érsek és főkancellár félkerékből kiemelkedő szarvast ábrázoló címerrel díszített palotája tűnt szemébe. A tér északnyugati szögletében a Szent Györgyről nevezett templomocskán akadt meg tekintette, amelynek ajtajánál Szent György vértanú márvány alakja a lábán felcsavarodó sárkányt tiporta. A tér nyugati oldalán számos más befolyásos főúr palotája vonta magára a figyelmet, köztük a zsidó vallásból keresztény hitre tért Szerencsés-Fortunatus Imre kincstartó vasrácsos palotája. Már akkor is, akár csak ma, ez volt a legszebb tere Budának 5
