A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1939
Kelényi B. Ottó: Egy magyar humanista glosszáí Erasmus Adagia-jához
64 megvonni elégséges adatok híján nagyon nehéz feladat, hiszen akkor szellemi életének annyi sok tényezője, főként az egyéni műveltség fokmérőjét eláruló levelezések, könyvtárak, levéltárak alig maradtak ránk. A korból véletlenül itt- ott előbukkanó újabb források azonban arra mutatnak, hogy a magyar humanizmus szellemének kiindulópontjai szinte kivétel nélkül, közvetlenül vagy közvetve a királyi kancelláriákhoz vezetnek. A Mátyás utáni humanizmusról tudjuk, hogy annak irányítása teljesén a királyi kancellária hatáskörébe került.24) A két királyi kancellária (maior és minor) közül a nagykancelláriának tevékenysége nemcsak az oklevelek kiállításában merült ki, hanem azon ügyek intézésében is részt vett, amelyeknek az oklevélkiadás csak lezáró mozzanata volt. A kiskancellária az igazságügyben intézkedett. A cancellaria maior tagjai helyet foglaltak a királyi tanácsban is, intézték a bel- és külügyeket, túlnyomóan kiváló humanisták, jogtudósok és tekintéllyel bíró férfiak voltak. Vezetőik a főkancellárok, akik egyszersmind a legmagasabb egyházi méltóság viselői voltak. Bakócz Tamás és utódai Szatmári György és Szálkái László nemcsak a kancelláriának voltak teljhatalmú vezetői, hanem a bel- és külügyek terén egyaránt az állami életnek legfőbb irányítói. A kancellári hivatal tulajdonképeni vezetője a titkos kancellár vagy kancellár volt. Bakócz alatt Szatmári, Szatmári alatt Szálkái volt a kancellár. Ennek alárendeltjei voltak a titkárok, akik az írásbeli teendők ügyeit is vitték. Ezekre nagy feladat hárult, mert nyelvismeret, retorikai készség, jogi képzettség és ügyviteli járatosság egyaránt szükséges volt a munkakör betöltéséhez. A Jagellók főkancellárjai a három esztergomi érsek, humanista tanultságú férfiak voltak, de inkább mecénások és politikusok, mint hívatásos tudósok. Jobbágyi vagy polgári sorsból tudatosan emelkedtek a hatalom legfőbb polcára, ahol tulajdonképen a király helyett intézték az ország ügyeit. Mindhárman igen nagy vagyonra tettek szert és az eszközökben nem voltak válogatósak; kijátszották ellenfeleiket, emelték híveiket és főként családjukat. A három főkancellár közül Szatmári György pályája volt legközvetlenebb, kapcsolatban a korszak kancelláriai humanizmusával. Kancelláriai pályája csaknem kitöltötte a Jagellók korát és a titkárok egész serege függött tőle. Az ő közvetlen. társaságához tartozott többek között Gosztonyi János, Várdai Ferenc és Szálkái László. Titkárok a kancelláriában és főpapok a királyi tanácsban jórészt az ő hívei sorából kerültek ki. II. Lajos korában az ő életében titkárkodott Piso Jakab és Gerendy Miklós, a halála után bekerült Oláh Miklós jóval korábban, szintén az ő pártfogoltjai közé tartozott. Humanista köre azonban a kancellárián jóval túl terjedt. Sok máson kívül rokoni kapcsolatok alapján hozzátartozott a Thurzók humanista köre, a fiatal Perényi Ferenc váradi püspök, az olasz Balbi Jeromos azonkívül benső érintkezésben állt a budai cseh kancellária humanistáival is. Bakócz köréhez ezzel szemben leginkább csak rokonai tartoztak. Mégis az ő csoportjához kell számítanunk az olmüci származású Taurinus (Stieröchsl) Istvánt, aki gyulafehérvári kanonok, Várdai Ferenc erdélyi püspök helytartója és Olmützi Ágoston budai cseh alkancellárnak rokona és pártfogoltja. A fiatalabb nemzedék részint Geréb László és Várdai Ferenc püspökökhöz, részint pedig közelebbről vagy távolabbról Szatmárihoz tartozó tagjai közül bennünket Megye- ricsei János, Wolfhard vagy Enyedi Adorján, Szeremléni Ferenc, Budai Udalrik, Lászai János, végre Statileo János személye érdekel. Ebben a körben van Pelei Tamásnak is helye. Egyéniségének, műveltségének és élete egyéb körülményeinek vizsgálata arra mutat, hogy közvetve bár, de ő is a királyi kancelláriából kisugárzó humanizmus hatása alatt állott.
