A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1939
Kelényi B. Ottó: Egy magyar humanista glosszáí Erasmus Adagia-jához
55 névvel jelölhető, azonnal külön létezővé válik, akár tulajdonságról, fogalomról, vagy akár másról van szó. E fogalmakat a középkorban azonnal az égre vetítik. Minden középkori realizmus végeredménykép antropomorfizmus. A gondolat, amelyet mint önálló lényt fogtak föl, láthatóvá akar válni és ezt csak megszemélyesítés útján érheti el. így megy át a szimbolizmus és a realizmus az allegóriába. Az allegória már magában is valami iskolás, szsabályok közé szorított dolog. Ugyanekkor össze is sűríti a fogalmakat, maga a gondolat megsemmisül a képben. Csak növelte az allegória iskolás és öreges jellegét az a körülmény, hogy a középkori gondolkodásba a késő ókor irodalmi hagyatéka került át, különösen Martianus Capella és Prudentius allegorikus művei nyomán. A gondolkodásnak ez a három módja : realizmus, szimbolizmus és megszemélyesítés együtt világítják meg a reneszánszba is némileg átnyúló középkori szellemet. Az a világértelmezés, amit a szimbolizmus adott, erkölcsi és művészi érték szempontjából felbecsülhetetlen és sokkal egységesebb világszemléletet tudott adni, mint a modern természet- tudomány. Ez a világkép architektonikus felépítése és hierarchikus tagozódása által válik ki. Mert minden szimbolikus kapcsolat magában foglalja a rangnak, vagy szentségnek bizonyos fokát. A szimbolikus gondolkodás végtelen sok kapcsolatot létesít a dolgok között. Minden dolog számos különböző eszmét képviselhet, különféle tulajdonságai által és ezenkívül minden tulajdonságnak is számos szimbolikus jelentése lehet. A középkor végén ez a világszemlélet már hanyatló állapotban volt. Már rég befejeződött a világmindenségnek mint szimbolikus összefüggések nagy rendszerének kiépítése. De a szimbolizáló szokás még mindig él és továbbra is új alakokat termel. Ezek azonban már csinált virágok, amiként a szimbolizmus mindig hajlik arra, hogy gépiessé váljék. Ha egyszer elfogadták, mint elvet, akkor nem csak költői lelkesedés tudja felidézni, hanem a körmönfont okoskodás is és ilyenkor élősdi növény lesz a gondolat testén. Már a középkor végén észreveszik a szimbolizmus veszedelmeit; ízléstelennek tudják tartani az önkényes és felületes allegóriákat és elvetik azokat, mint a gondolat kölönceit. Nemsokára elérkezett az idő, amikor az ember ráeszmélt, hogy a szimbolizmus hiányosan fordította le hasonlatokba azokat a titkos összefüggéseket, amelyeket homályosan mindenkor mindenki érzett. Hamarosan rájött arra, hogy a szellem egyéni valóságokat, nem pedig mintákat, példákat és szabályokat keres.12) De Erasmus korában az idő erre még nem érkezett el. Kellett egy oly átmeneti korszaknak születni, amely a realizmus, szimbolizmus és megszemélyesítés középkori örökségét az új képzelet- és gondolat-ideálnak megfelelő új tartalommal tölti meg. Ezeket az új valóságokat a scientianak és eloquentianak mint műveltségformát jelentő eszményképnek az antikvitás adta bonae litterae-vel való kapcsolódása jelentette, amelyben az erasmusi szellem már nem a trans- cendens, hanem a kézzelfogható valóságok világához alkalmazza szimbolikáját. * Az Adagia Erasmus haláláig, 1536-ig hatvankettő, ha nem több kiadást ért el, ami önmagában is bizonyítja páratlan jelentőségét és hatását. Már első kiadásától fontos szerepet játszik Erasmus pályájának alakulásában és a mű későbbi kiadásaival járó tárgyalások élete további folyamatának is nem egyszer irányt szabnak. Kísérjük figyelemmel ezeket az állomásokat. 1505 őszén Erasmus elhagyja Párist és Angliába megy. Oka erre : pénze elfogyott. Közben az év folyamán Johannes Philippinél az Adagiát újra lenyom
