A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1939
Kelényi B. Ottó: Egy magyar humanista glosszáí Erasmus Adagia-jához
56 tatja és ez egy időre kisegíti pénzzavarából, ami ugyan nem volt Erasmus tervet szerint való, mert ekkor művével már nem volt megelégedve. Az a terv érlelődött meg benne, hogy művét kiegészíti, új, ismeretlen görög szerzőkkel. A következő évben a könyv előbb változatlan szöveggel jelenik meg, míg végre ugyanez évben a kiadó új bővített kiadásra szánja el magát. Ezen a második párizsi kiadáson szerepel Erasmus először teljes nevén, mintegy azt jelezve, hogy a negyvenéves, Erasmus végre megtalálta önmagát. 1507 októberében Bolognából levéllel fordul a velencei Aldushoz, Euripides két drámája fordításának új kiadása érdekében. A Badius-féle Euripides-kiadás u. i. már elfogyott és emellett nagyon hibás is volt. Erasmus vonzódása Aldushoz a cég hírneve mellett kétségtelenül a szép betűtípusaihoz való ragaszkodással magyarázható. Különösen Aldus kis típusai tetszettek meg neki. Erasmus egyike azon könyvkedvelőknek, akik egész lelkűkkel csüggtek egy-egy betűtípuson vagy könyvformán, nem annyira a művészi előnyei, mint inkább olvashatóság s könnyen kezelhetőségük miatt. Erasmus ideálja a kis alakú könyv, olcsó áron. Aldussal való kapcsolatai az év végén oly messze terjedtek, hogy Rómába tervezett útját feladta és Velencébe költözött, mert munkája új, bővített kiadásának elkészítésénél jelen akart lenni. Erasmus első életrajzírója Beatus Rhenanus megjegyzi később, amit valószínűleg magától Erasmustól hallott, hogy amint megérkezett Velencébe, mindjárt a könyvnyomdába sietett. Itt azonban megváratták, mert Aldus azt gondolta, hogy egy kiváncsi látogató jelentkezik. Amint azonban felismerte Erasmust, a legnagyobb barátsággal fogadta és gondoskodott ellátásáról is. Több mint nyolc hónapig élt Erasmus Velencében abban a környezetben, amely éltető eleme volt, a könyvnyomdában és a serény munka lázában. Az Adagia bővített kiadásának kéziratát Bolognában még nem végezte el teljesen. Ennek elvégzése a nyomtatási munkákkal együtt velencei tartózkodásának idejére maradt. Eközben irodalmi barátai új görög szerzőket hoztak számára, amelyek még nem voltak kinyomtatva és ezeket az Adagiában is mindjárt felhasználta. Ezek között a kéziratok között volt Plato teljes szövege, Plutarchos életrajza és Moralia-ja, Pindaros, Pausanias és még egy sereg más szerző. Erasmus valóban ura és mestere volt a nyomdának. Aldus külön korrektort bocsátott rendelkezésére és maga is szorgalmasan tanulmányozta a korrektúrákat, hogy ezeken keresztül a kéziratokat is tanulmányozhassa. 1508 szeptemberében készen állott az Adagia új kiadása. Aldus még vissza akarta tartani Erasmust, hogy egyéb kiadványainál is segítségére legyen. Decemberig még nála dolgozott és közreműködött Plautus, Terentius és Seneca tragédiáinak kiadásánál. További nagy tervek is születtek ebből az együttműködésből: mindent összefoglalni és kiadni, amit a klasszikus ókor elrejtett kincseiből még nem adtak ki, de ezenkívül a héber és a kaid irodalom kiadása is szemük előtt lebegett. Nyomon követve az Adagia további sorsát arról értesülünk, hogy a műnek nagy a sikere, hogy széles körben olvassák. Erasmus már a következő évben Párizsban Badiusszal egyezik meg az Adagia új kiadását illetőleg, nohaazAldus- féle kiadás mérsékelt áron még piacon volt. 1512-ben Badiustól 15 forint honoráriumot kapott; ugyanannyit ajánlott föl számára Szent Jeromos leveleiért és még egyszer annyit egyéb kézirataiért. Erasmus elfogadta az ajánlatot, megígérte, hogy nyomdakész kéziratot szállít és 1513 januárjában az előszót az Adagia új kiadásához Londonból küldte el Badius számára. Az az ágens azonban* aki különböző német- és franciaországi kiadóknál a szerzőkkel való kapcsolatot fenntartotta, azt a kéziratot, amelyet Erasmus Badiusnak szánt, Párizs helyett Baselbe, Joannes Frobeniushoz vitte, aki az Adagia velencei kiadását Erasmus.
