A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1939
Koch Lajos: Seyler József Antal ismeretlen d-moli miséje a Fővárosi Könyvtárban
142 földön, Lauterbachban. Korán jelentkező zenei tehetségét nagybátyja, Seyler József schönfeldi rektor vette pártfogásába. Énekelni, hegedülni, zongorázni, valamint összhangzattanra és zeneszerzésre tanította. E tanulmányaival párhuzamosan végezte iskoláit is. Miután kedvet érzett a tanítói pályára, pedagógiai tanfolyamra ment. Képesítő vizsgáját 1797-ben kitüntetéssel tette le. Egy év múlva a Karlsbad közelében fekvő Buchau városkában tanító és orgonista lett. Kedvező anyagi körülmények közé került. Későbbi időből való visszaemlékezéseiben írja, hogy ebben a kedves, mintegy 2000 lélekszámú városkában töltötte élete legszebb napjait. Csöndben élt hivatásának és zenei tanulmányainak. Itt érte néhány hónap múlva Trautenberg báró, az Éger melletti Wildstein földesurának felszólítása, hogy nem volna-e kedve az alezredes fivére parancsnoksága alatt Piemontban állomásozó zászlóaljnál jó feltételek mellett karmesterséget vállalni. Az ajánlat csábító volt. De Seyler habozott, mert a község és plébánosa a kiváló tanítót, akinek működésével szerfelett elégedettek voltak, a maguk számára szerették volna megtartani. Rövid idő múlva azonban maga az alezredes kereste fel levelével Seylert. A zászlóalj akkor a Lago Maggiore mellett fekvő Polanzában állomásozott. A vitéz katona levele bizalomkeltő volt. Seyler most gyorsan határozott és az ajánlatot elfogadta. Búcsút mondva a tanítóságnak, néhány héttel utóbb már úton volt, hogy új szolgálati helyét elfoglalja. Itt sem volt rosszabb dolga, mint Buchauban, eltekintve az akkori katonaélet fáradalmaitól. 1802-ben zászlóalja parancsot kapott az elvonulásra. Előbb a Dráva mentén szállottak táborba, majd Pestre és Budára került Seyler.1) Itt megnősült. 1804 II. 14-én feleségül vette Haszlinger Éva Máriát,2) Haszlinger Ferdinánd budai orvos és Stengi Rozália leányát.3) Már hosszabb ideje tartózkodtak itt, midőn 1805 tavaszán megjött a parancs, hogy a zászlóalj térjen vissza Olaszországba. Az újabb átköltözés Seyler részére körülményes volt, miután feleségéről, anyjáról, egyik testvéréről és alig néhány hetes kisgyermekéről kellett gondoskodnia. Ezért az ezredtől való elbocsátását kérte. A tisztikar azonban nem akart megválni a kitűnő karmestertől, akit különösen parancsnokának ugyanennél a zászlóaljnál szolgáló zeneértő főhadnagy fia kedvelt. A tisztikar ezért arra vállalkozott, hogy Seyler feleségét gyermekével együtt Budán hagyja és megélhetésükhöz néhány száz forinttal hozzájárul. Seyler ebbe nem egyezett bele, mire jótevője, az alezredes, kieszközölte elbocsátását, egyszersmind működéséről jó bizonyítványt adott neki. Előbb azonban megfelelő utódról kellett gondoskodnia. 1806-ban »Klaviermeister«4) és az egyenruhás polgárőrség karmestere5) Budán, majd családja közbenjárására elnyerte a budai Várplébánia (Mátyás-templom) karnagyi állását, amivel abban az időben zenetanítás is egybe volt kötve. Ébben az állásában 1820-ig működött, amikor Rudnay Sándor prímás а) Seyler a 46. Sztáray-féle gyalogezredben szolgált, amelynek törzse Budán állomásozott. Katonakarmesteri működésére vonatkozólag a Katonai Levéltárban közelebbi adatok nem voltak feltalálhatok, mert a katonakarmester alkalmazása az ezredparancsnok szuverén jogát képezte. Felsőbb katonai hatóság jóváhagyására szüksége nem volt. 2) Felsó'vízivárosi Szent Anna plébánia hivatal házassági anyakönyvének bejegyzése. 3) Felsővízivárosi Szent Anna plébánia hivatal keresztelések anyakönyve 1773. év IV. k. 496. 1. 4) Sugár Viktor: Nagy boldogasszonyról nevezett budavári koronázó főtemplom (Mátyástemplom) épülete, egyházi zenéje és orgonái. Bp. 1932. p. 8. б) A Vereinigte Ofner-Pester Zeitung 1809 X. 8-iki 81. száma tudósít arról, hogy Seyler József, a budai egyenruhás polgárőrség karmestere IX. 30-án a vízivárosi Fácán (Medve-utca) termeiben, akkor az alsó városrész kedvelt szórakozóhelye (Schams : Ofen. 420. 1.), magán zenei Akadémiát rendezett a beteg- és sebesült honvédek javára és a befolyt 53 forint 42 krajcár tiszta jövedelmet Lupprecht vízivárosi plébánosnak adta át szétosztás végett.
