A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1939

Kelényi B. Ottó: Egy magyar humanista glosszáí Erasmus Adagia-jához

124

Solonra három alkalommal hivatkozik, (nn. p. 1., p. 6., 17.)

Ismeretes, hogy Socrates erkölcsi tanításai miatt mily sokszor fordul elő magyar kódexeinkben, Erasmus [tanítása szerint pedig Socrates az ókornak szentje.153) Pelei három alkalommal idézi. (nn. p. 2., p. 12., 117.)

Aristotelesszel viszont csak egy alkalommal találkozunk Peleinél, (nn. p. 3.)

Solinust a káptalani iskolák földrajzi segédkönyvül használják.154) (Pelei idézetek: nn. p. 7., pp. 100., 110., 136., 208., 250.). Solinus munkájának alapos ismeretére vall, hogy Pelei minden alkalommal pontosan megjelöli az azokból vett idézetek helyét.

Az ókor legkiválóbb geográfusa Strabo egy alkalommal kerül említésre Peleinél (nn. p. 7.)

Svetonius a római császárok történetéről írt műve Peleinél szintén többször merül föl. Augustusról, Tiberiusról, Domitianusról közölt adatait rendesen Svetoniusból meríti, (p. 47., 53., 58., 160.)

Terentius római vígjátékíró komédiáit már Vitéz János jól ismerte. Aferrarai humanista iskolában Terentius kiművelt társalgási nyelvét tanulmányozták.155) (Peleinél: nn. p. 11., p. 36., 53., 63., 72., 73.)

Tibullus Janus Pannoniusnak szintén mintaképe. Magyi Sebestyén szerint »ha Janus elégiáit olvasod, Tibullusnak hiszed«. Amit Tibullus a pannonokról mondott, Galeotto a magyarokra ruházta át.156) (Peleinél egy alkalommal fordul elő : p. 202.)

Galeotto témáit Valerius Maximusból veszi, akinek történeti anekdota- gyűjteménye valóságos retorikai példatár. Már a középkorban is sokat idézik. A Guarino iskola a történetírók olvasását Valerius Maximussal kezdi.157) Pelei is ismerte. Idézi De sapienter dictis et factis (p. 211.) és De neglecta religione (p. 108.) c. munkáit. Idézeteiben a fejezetek címeit is pontosan közli. (1. még p. 92.).

Terentius Varró Róma legnagyobb polihisztora 74 különböző munkát írt meg 620 könyvben ; Pelei két alkalommal idéz a »De re rustica« című művéből, (p. 56., 158.)

Xenophonnal egy alkalommal találkozunk Pelei jegyzeteiben, (nn. p. 14.)

Hogy a humanizmus ősképét Petrarcát Pelei ismerte, csak a már idézett egy helyből tűnik ki. (nn. p. 1.)

Ugyancsak egy alkalommal idézi Aeneas Sylviust a »fuere quondam strenui Milesii« című adagiumhoz fűzött magyarázattal kapcsolatban : »Exusto Ilio lapides inde graeci ad instauranda sua moenia transtulerunt, ita nunc et rebus in humanis spem ponito, aut te diu mansurum credito. quando Ilium ingens et tocius asiae columen adeo extinctum est, ut neque cadaver inveniatur, et dubium sit, quo in loco tanta gloria fierut, hec Eneas Sylvius.« (p. 98.)

Francesco Philelpho leveleire két alkalommal utal Pelei, egy alkalommal pedig Erasmus szövege nyomán csupán nevét idézi. (p. 143.) A két idézet a következő : 1. »Franciscus Philelphus hoc horatianum (omne túlit punctum, in arte poetica) citat liber 3. epistolarum ad Aeneam Silvium, epistola 4.« — 2. »Philelphus liber epistolarum 20. Verum ut praeciosa etiam munera plerunque habentur in parvis cum offeruntur intempestive, ita etiam parva maximi sunt faciunda, cum necessitatem aliquam importunam e medio tollunt.« (p. 164.) Philelphusnak tehát leveleit ismerte.

Marsus Petrust valószínűleg közelebbről ismerte. Erasmus kommentárjait négy alkalommal egészíti ki azzal a megjegyzéssel, hogy Marsus az érintett kérdésekről bővebben nyilatkozik, (nn. p. 3., 10., p. 13., 20.)