A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1939

Kelényi B. Ottó: Egy magyar humanista glosszáí Erasmus Adagia-jához

125

Nicolao Perotti nevével Peleinél háromszor találkozunk. Két adagium magyarázatához (»Sardi venales« és »Dasypus carnes desyderat«) hozzáfűzi: »De his duobus adagiis lege super hac columna Nicolaum Perottum.« (p. 63.) A »caput sine lingua« című adagiumban a »pedarius« kifejezés jelentését Perotti Cornucopiá- jából magyarázza, (p. 108 .) A »festina lente« kezdetű hosszú adagiumhoz Perottus- ból a következő idézetet közli: »temere omnes fsre docti post Ciceronem pro fere acceperunt«. (p. 114.)

Bizonyára ismerte bár kevéssé használta a Platon munkáiból származó bölcs mondásokat. Kifejezetten csak a Phedrus-ra hivatkozik (p. 98.), de egyéb Platon-utalással is találkozunk feljegyzéseiben, (nn. p. 2., pp. 11., 14., 123.)

A neoplatonizmus Pythagoras iránt megkülönböztetett tisztelettel viseltetett, amit különösen kifejezett azzal, hogy a »Platonicus« jelzőt adta neki. Beroaldus feljegyzése szerint különösen Váradi Péter volt Pythagoras nagy tisztelője »Pythagorici dogmatis observantissimi cultor.«158) Pythagorasra Peleinél mindössze háromszor történik hivatkozás, (nn. p. 2., 11., p. 8.)

Az Apuleius iránti érdeklődés159) neoplatonista szellemre mutat. Ismeretes, hogy Apuleius »Arany szamár« c. műve 1514. kiadása egyik példányának lapján Gosztonyi Jánostól származó feljegyzéseket találtak. Művei már 1469-től jelentek meg nyomtatásban. Pelei három alkalommal idézi Apuleiust. (nn. p. 1., 11., p. 54.)

Amikor Pelei arról beszél, hogy régen elhagyta volna már Gyulafehérvárt, hacsak az Adagia-ban található bölcseség nem vigasztalta volna őt meg, megjegyzéséhez a következőket fűzi: »iuxta illud Marsilii Ficini dictum : Non est fortis qui succumbit iniuriis, séd qui resistit, resistit autem si ob earum impetum e suo loco non moveatur. (p. 48.) Másik alkalommal pedig a »senesco semper múlta addiscens« c. adagiumnál Szent Jeromos mellett Marsilius Ficinusra is hivatkozik és levelei első könyvének 9. lapját nevezi meg, ahol az »Exhortatio ad scienciam« kezdetű levelet olvasta, (p. 90.)

Pico della Mirandola Angelius Policianushoz intézett levelét egy alkalommal idézi: »de hiis qui mutuam gratiam rependunt proverbium est apud Picum Mirandulam in Epistola ad Angelum Policianum. Lisippum apellis et Apellem Lisippi alterna opera vicissim úti solitum. (p. 84.)

Feltűnő nagy a Philippo Beroaldo-ból vett idézetek száma, amiből láthatjuk, hogy az ő kommentárjait igen alaposan ismerhette, (pp. 6., 24., 58., 75., 84., 86.,

160., 163., 164., 203., 208.)

Ugyancsak gyakran idézi Angelus Politianus Miscellanea-ját és leveleit, (nn. p. 1., 4., pp. 17., 56., 60., 82., 144., 231., 241., 250.)

Clichtoveus Jodochus nevével Peleinél egyszer találkozunk, (nn. p. 4.)

Rudolphus Agricola, Hermolaus Barbarus és Alexander Hegius működéséről Erasmus a »Quid cani et balneo« című adagiumban nagy elismeréssel emlékezik meg. Ezekhez a magyarázatokhoz Pelei rövid jegyzeteket fűz a lap szélén : »Laus Rodolphi Agricolae Frisii«, »Laus Hermolai barbari«, »Laus Alexandri Hegii Vuesphali praeceptoris Erasmi.« (p. 47.) R. Agricolat és Hermolaus Barbarust más alkalmakkor is idézi. ( p. 170. p. 231.,)

Paulus Bombasius működését Erasmus a »Saepe etiam est holitor valde opportuna locutus« című adagiumban méltatja. Pelei Bombasius nevét a lap szélére vetíti ki. (p. 65.)

Calepinus nagy lexikonát Pelei is bizonyára forgatta. Ennek feltevésére feljegyzéseiben két hely jogosít fel. (p. 45., 220.)