A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1939

Kelényi B. Ottó: Egy magyar humanista glosszáí Erasmus Adagia-jához

123

amelyek Ovidiust naggyá teszik. Nagyszombati Márton is nagyon sokat kölcsönzött Ovidiusból, akár csak Vergiliusból. Ovidius munkái már 1480-ban megjelentek és valószínű, hogy Pelei korában a nyomtatott Ovidius-kiadásokat nálunk is ismerték. Pelei idézi a Remedia amoris-t (p. 130.), a Metamorphoses-t (p. 241.), a Tristia-t (nn. p. 6.) és az Epistolae ex Ponto-t. (p. 203.) (Peleinél előforduló egyéb Ovidius-idézetek : pp. 35., 128., 169., 227., 234.)

Persius147) szatirikus költő különösen Vitéz Jánosra volt hatással. Erasmus is gyakran felhasználja és Pelei ennek nyomán szintén sűrűn idézi. Egy alkalommal »Magister artis«-nak nevezi őt. (Pelei idézetei: 73., 79., 90., 105., 152., 203., 204.,

214., 233., 245.)

Egy alkalommal idézi Pelei: »Pindari elegáns dictum«-át, Plautus és Juvenalis szatíráiból vett magyarázatokhoz fűzött jegyzeteiben, (p. 91.)

Plautus művei Mátyás király és Vitéz János könyvtárában is szerepelnek.148) Vitéz Plautus-kódexe egyike a legszebb felsőolaszországi kódexeknek. Lobkowitz Bohuszláv ismert nyilatkozatából is kitűnik, hogy a királyi udvarban sokat idéztek Plautusból. Pelei sűrűn idézi Plautust, valószínűleg használta a »Comoediae« egy korai kiadását is. Ismeri az Amphitruo-t (p. 54.), az Epidicus-t (p. 73.), a Mer- cator-t (p. 55.), a Mostellaria-t (p. 27., 242.), a Persa-t (p. 43.), a Poenulus-t (p. 44.), és a Trinummus-t (p. 145.), (Egyéb Plautus idézetek: nn. p. 27., p. 22., 42., 51.,

56., 85., 178., 249.)

Ismerte Pelei Aristomenes és Euripides drámaköltőket is, akikkel néhány alkalommal találkozunk jegyzeteiben, (nn. p. 2., 6.)

A két C. Plinius Secundus népszerűsége hazai szellemi életünkben szintén megállapítható. Vitéz János könyvei között szerepelnek már és a Guarino tanítványok is foglalkoztak Plinius Maiorral. Galeotto szerint Mátyás maga is jól ismerte Pliniust. Francesco Massaro a velencei követ titkára 1520 körül a Corvinából tulajdonította el azt a Pliniust, amelyet 1537-ben Baselban adott ki. Johannes Camers bécsi ferences tanár 1514-ben Verbőczynek ajánlotta Plinius indexét. Plinius Maiort Erasmus is kiadta és művét Thurzó Szaniszlónak ajánlotta.149) Pelei jegyzeteiben az idősebb Plinius »Históriáé naturális liber«-je és az ifjabb Plinius levelei egyaránt előfordulnak. Plinius Maior: nn. pp. 7., 14., pp. 21., 36.,

60., 89., 92., 99., 115., 124., 129., 132., 137., 146., 148., 195., 203., 208., 236., 250.) Plinius Minor: nn. p. 14., pp. 15., 41., 64., 86., 90., 115., 145., 204., 220., 235.

Plutarchos terjedelmesebb műveit már Janus fordította le latinra, viszont Galeotto Plutarchos párhuzamos életrajzaiból, amiket mint forrást említ, semmit sem merített.150) Pelei négy alkalommal idézi. (nn. p. 14., pp. 90., 235., 250.)

Polydorosból Pelei szintén több idézetet közöl. (pp. 20., 55., 75., 100., 128.)

Propertius elégiái Pelei jegyzeteiben kétszer fordulnak elő. (p. 31., 131.)

Philoxenus költőt egy alkalommal idézi. (nn. p. 11.)

Quintilianus már a kora reneszánsz idején Cicero mellett retorikai tankönyvül szolgált. Láttuk, hogy a káptalani iskolák felhasználták a retorika tanulásánál Quintilianust is.151) Pelei több alkalommal idézi. (pp. 47., 133., 231.)

Seneca152) erkölcsi tanításai miatt sűrűn emlegetett és idézett írója a magyar kódexirodalomnak is. Fortunatus Máté 1522-ben Páduában adta ki Senecat, de művei már 1475-ben jelentek meg nyomtatásban. Seneca Erasmusnak is nagyra- becsült írója volt. 1515-ben Frobeniusnál adja ki Erasmus Seneca javított kiadását. Ennek első kötetében a proverbiumok, a másodikban levelei vannak összegyűjtve. Pelei mind leveleire, mind pedig proverbiumaira és tragédiáira gyakran utal. (nn. p. 1., 14., pp. 16., 46., 92., 101., 115., 136., 140., 157., 168., 200., 204.)