A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1939
Kelényi B. Ottó: Egy magyar humanista glosszáí Erasmus Adagia-jához
120 idézi. Miként egyéb helyeken is, főként azok a sorok ragadják meg figyelmét, amelyekből saját sorsára olvas ki valamilyen következtetést: »et sepe lapillos ut cymbe instabiles fluctu iactante saburram tollunt, his sese per inania nubila librant«. (p. 223., 1. még p. 60.). Az Aeneis IV., VI. és VII. énekét idézi több alkalommal: »fama malum quo non aliud velocius ullum, mobilitate viget viresque acquirit eundo, parva metu primo : mox sese attollit in auras«. (p. 66.) és »desine fata deum flecti sperare precando« (p. 233.). (1. még p. 12., 139.) A Vergiliusra vonatkozó általános hivatkozások helyeit 1.: p. 38., 85., 86., 110., 250. M. Tullius Cicero műveiben állapodott meg legtisztábban a humanista felfogás ; bennük irodalmi és nyelvi tanulmányok számára egyaránt bőséges anyag kínálkozott. Cicero a középkor erkölcsbölcselője ; az ő művei bizonyították, hogy a keresztény igazságok nagyrészét már a pogányság kiváló gondolkodói is ismerték. A kolostori humanizmus is gyakran idézi erkölcsi tanításai miatt. Guarino iskolájában a retorikai kurzus legfőbb auktora Cicero és mellette Quintilianius. Erasmus szerint Cicero az ókor szentje. A magyar humanizmus előtt Cicero művei szintén nagyon otthonosak voltak. Mátyás király és Vitéz János könyvtárában Cicero művei is helyet foglalnak és Vitéz összegyűjtött leveleinek jegyzeteiben Ivanics Pál kancelláriai jegyző kimutatja, hogy Vitéz Cicero leveleit sok más klasszikus szerző mellett nagyon jól ismerte és felhasználta. Báthory Miklós püspököt maga Mátyás király védte meg a főurak gúnyolódásaitól, mert a tanácsteremben is Cicerót olvasgatta. Báthory könyvei közül egy Ciceró-kódexet a Nemzeti Múzeumban őriznek. Bakócz Tamás könyvei között szerepel Cicerónak »De oratore«-ja és tudjuk, hogy Aldus Manutius, Szatmári György és Thurzó Zsigmond kérésére Cicero leveleiből és más műveiből zsebkiadást rendezett. Aldus Csulai Móré Fülöp- nek ajánlotta Cicero episztoláit. Verbőczy Tripartitumában azt olvassuk, hogy Cicero és más latin szerzők soKSzor idegen és teljesen barbár szavaxat iktattak írásaikba. Ö is használja a hazai latinságot, mivel a magyaroknak ír, akik Cicero könyvei helyett fegyvert forgattak és földet műveltek.136) A hazai humanizmus nagy Cicero-hagyományaira való tekintettel nem csodálhatjuk, hogy Cicero Peleinek egyik legkedveltebb szerzője. Műveinek ismeretében oly nagy jártasságot árul el, mint kevés más klasszikus szerző ismeretében. Pelei érdeklődését Cicero művei irányában az Adagia is elősegítette, amely sűrűn használja fel Cicero műveit, mint a klasszikus szólamok leggazdagabb tárházát. A következőkben csak felsoroljuk Cicero ama műveit, amelyeknek fel- használása Pelei jegyzeteiben megállapítható. Aránylag a legritkábban idézi a szónoki műveket. Említi a Pro M. Caelio művét (nm p. E, p. 16.) és a Philippica-t (p. 44.). Cicero legszebb műve a »De oratore« szintén előfordul Pelei jegyzeteiben, (p. 92.) Szerepel az Orator ad M. Brutum (p. 115.) és a Topica ad C. Trebantium (p. 65., 145.) is. A »Tusculanae disputationes« elég sűrűn fordul elő Pelei jegyzeteiben (pp. 13., 65., 99., 163., 164., 248.) A De amititia-ból két jegyzetében olvasunk idézeteket (p. 17., 130.). A »De officiis« ismerete szintén megállapítható Peleinél (nn. p. 10., 13., pp. 20., 135., 243.). A »Cato Maior de senectute«-ből egy alkalommal idéz (p. 160.). Elég sűrűn idézi Cicero leveleit: az Ad familiares-t (nn. p. 7., 8., 13., pp. 11., 18., 19., 28., 45., 128.), Ad Atticum-ot (pp. 58., 250.), Ad Quintum fratrem-et (pp. 44., 115.). Egyéb Cicero idézeteket 1. még pp. 54., 148., 216., 75., 88., 150., 198. és 223. A Cicero idézeteknél gyakran előfordul, hogy Pelei Erasmus- nál sokkal bővebben idézi az adagiumokhoz kapcsolódó megfelelő szövegeket. A középkorban is ismert Titus Livius műveit viszont elég ritkán idézi, aminek magyarázata az, hogy a történeti művek iránt aránylag kisebb volt az érdeklődése p. 23., 142.)
